Amortizáló anyagi világ

Hargita Népe, 2008. 02. .01

A több mint egy éve debütált székelyudvarhelyi Nézőpont Színház – bár sokan azt jósolták – nem bizonyul tiszavirág életűnek. A Kroó Ádám színművész vezetésével működő első erdélyi magyar magánszínház túl van már a harmadik bemutatóján is. A Csongor és Tünde, majd pedig Az arab éjszaka után egy kortárs angol darabot ültettek színpadra: Dennis Kelly Love and Money (Szerelem és pénz) című darabját, Göttinger Pál rendezésében. A szerelemmel, illúziókkal teli házastársi kapcsolat teljes amortizációjának történetét magyar nyelven (fordította: Várady Zsuzsa) első ízben láthatta a közönség. A három fős társulat – Kroó Ádám, Magyari Tekla és Tamás Kinga – ezúttal három magyarországi vendégszínésszel, a kaposvári Bartsch Katával, a marosvásárhelyi, de Magyarországon dolgozó Viola Gáborral, valamint Elek Ányossal egészült ki. A látvány megtervezéséhez pedig Bagoly Zsuzsa végzős díszlettervezőt Bukarestből hívták meg, aki a darab sokkoló üzenetét elővetítve csupán néhány kelléket helyezett a színpadra.

A Love and Money semmiképpen nem szájbarágós, a valójában egy síkra is helyezhető történetet szétcincálva, foszlányokban és jóformán fordított sorrendben kapja a néző. A sötétség és olykor sértően erős fény mind-mind fokozza a nyomasztó hatást. A kezdeti illúziókat megsemmisítő adósságok súlya alatt ugyanis Jess és David személyisége fokozatosan szétesik. A történet pillanatra sem kelti a nézőben azt az érzetet, hogy mindez csak a színpadon történik, mindjárt felkapcsolják a fényeket, és felszusszanhatunk, hogy vége van az egésznek. A sötétből kivilágló laptop, a kurta elektronikus levelek egymásutánisága ugyanis sokkal inkább azt tudatosítják bennünk, hogy igenis napjainkban, köztünk és velünk történik mindez, és e veszélynek mi is ugyanúgy ki vagyunk téve. A megsemmisítő pénz és hatalomvágy, valamint a szerelem ellentmondásosságából fakadó dráma nem véletlenül hat mintegy figyelmeztető felkiáltójelként a nézőre.

Antal Ildikó