Egy cikk a Tengeren-produkció honlapjáról

Göttinger Pál


Amennyire most tudom, szívesen csinálnék olyan színházat, ahol az elmesélt történet tisztán és világosan áll, nem rakódik rá a „mit akar ezzel mondani” és a „hogy jön ez ide” tehertétele. Ahol a történetmesélés ugyanaz a gesztus, ahogy az az ebben a darabban bőven exponált ír kocsmakultúrában szokásos. Nem az írség vonz benne, hanem az a mentalitás, amit mondjuk az ír zene is képvisel (és tett világhírűvé). Az írek kocsmaasztalainál sokszázados és ma is élő hagyomány a történetek sokszori újramesélése - a mesélő ilyenkor estéről estére: magáról beszél. Ahogy a dalban is a saját fájdalmáról vagy öröméről énekel, szóljon bárakármiről, és ismerje a hallgatóságból akár mindenki, és mondjuk mindenki máshogy, és hallja mindegyikük századszorra. Hősei lehetnek tengerészek, katonák, vadorzók, kopók, elnyomottak, elnyomók, öntelt kisemberek, vén boszorkányok, utazók és otthagyottak, lányok, fiúk, szerelmesek és ősellenségek – mindegy, ismerősök. Megkapó öniróniával, humorral, és az ezek mögül előbújó fájdalommal és mérhetetlen közvetlenséggel beszélnek és kérdeznek arról, ami mindannyiunkat szíven üt, és még az se baj, ha főleg esténként, és főleg sör mellett. Hogy hogy is van ez a világ, a szerelemmel, a halállal, a ragaszkodással, meg a kiszolgáltatottsággal, meg a játékossággal, a rendezetlen meg az effélékkel. Barátságos, végtelenül egyszerű zene ez.

Nem tudhatok sokat arról, mi játszódik le egy egyedül maradt férfi fejében, ha ötven-hatvan éves, nem tudhatom, az ő halálfélelme hogyan munkál benne. Pedig, ha van visszatérő témája McPherson műveinek, akkor ezek egyike az a félelem, hogy az ember végül egyedül végzi. Ő azt mondja egy helyen: „Azt hiszem, vonz és taszít az elszigetelődés. Megrémiszt. Ezért írok inkább idősebb szereplőkről, mert számukra a tétek valahogy nagyobbak. Ha az ember 21 évesen azt mondja a másiknak, akivel együtt él, hogy baszódjon meg, nem nagyon törődik vele. De ha az ember ezt az élete vége felé mondja, és az illető, akinek mondta, kisétál és otthagyja - mi lesz akkor?”

De tudok a számonkérhetőségről, arról a félelemről, hogy az ember nem tudja úgy élni az életét, hogy ne lenne benne az a mindent átható érzés, hogy tartozásokat halmoz fel, hogy a jóért tartozik valakinek, de a rosszért is meg kell fizetnie. Nem tudom, mennyit érnek a kudarcaim, a kihagyott lehetőségeim, az elmismásolt feladataim és a restségből végbe nem vitt teendőim, hogy a nekem jutott, a körülöttem lévő embereknek mennyire lehettem vagy lehetek hasznára, és főleg hogy mindebből mennyi múlik tényleg rajtam. És kinek kell elszámolnom majd.

Conor McPherson darabjának legizgalmasabb kérdése a gondviselés, a kegyelem problémája. Annak a kijelentése, hogy a gondviselés az a másik ember. Anélkül, hogy tudnánk róla, esetleg anélkül, hogy akarnánk, tehát nem tudatosan, hanem egymásrautaltságunkban vagyunk egymás támaszai. Védhetetlen ócskaságunk elől egymásban találunk menedéket.


(...)


Végül a szöveget nem én, hanem a nagyszerű Upor László készítette el, mire oda jutottunk, hogy magyar színpadra állíthassuk ezt a művet, 2008-ban, az akkor még létező Bárka Színházban. A Bárka társulata remekelt, szaktudást, színészi alázatot és hitet, és mérhetetlen szeretetet öntött az anyag sorai közé. Az előadás a színház bezárásáig repertoáron maradt, 87 alkalommal játszottuk el.

Huszonöt éves voltam a bemutatókor.

Most, tizenegy évvel később, Horváth László Attila színészetének hallatlan kvalitásain felbátorodva összeszedtem a bátorságom, hogy újra ehhez a darabhoz nyúljak. Tizenegy ilyen év (25 és 36 között) rengeteg idő, a felnőtté válás leckéit, talán azt mondhatom, letudtam mostanra. Készen állok rá, hogy ugyanazzal a szeretettel, de összehasonlíthatatlanul nagyobb felkészültséggel újra nekifogjak elmesélni ezt a történetet.

Izgatott vagyok, mint karácsonykor. Nézem a színészeket (köztük külön büszkeséggel a Mr Lockhart szerepét őjra elvállaló Kálid Artúrt), hogy kibontogatják a szöveg mondatait, mint egy-egy kis karácsonyi ajándékot.

Dolgozunk. A próbateremben minden nap karácsony.

Conor McPherson drámaírói munkássága – ördögűzés.






600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó az ember tragédiája baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed