Vonalhúzás-próbanapló - 2. rész
Gyenes Dániel újabb írása a Vonalhúzás próbáiról.
Üdvözlöm a kedves Olvasókat! A múlt héten nem jelentkeztem a soros epizóddal, ezt igyekszem most pótolni két nap összefoglalásával.
Az április 3-ai próbát nem a Sinkovits Imre Színpadon tartották, hanem egy számomra új helyen, a nézőtéri büfé kényelmes foteljeiben.
Ezen alkalommal végig a Túlvilág volt a központi téma. Ebben a jelenetben mindenki szerepel, nevezetesen a férj, a nő, az öcs, a barát és a fejvadász. Mivel az első részben még nem írtam róluk –tekintve, hogy nem igazán ismertem még a karaktereket –, most kitérek rájuk. Főszereplőnek én az Öcsöt tekintem, ő az a szereplő, aki körül zajlik minden. A mű mondanivalójának ő a kulcsembere, aki egy személyben testesíti meg a mai fiatalabb nemzedékeket. Az ő testvére a Nő, aki kvázi anyaszerepet tölt be, istápolja lusta, világra tojó öccsét. Bevallom őszintén, férjének szerepével még nem vagyok teljesen tisztában, ahogy a férfi barátjáéval sem. Remélem, ez az űr kitöltődik majd bennem. Viszont a Fejvadász alakja roppantul tetszik. Ő a földi életet követő túlvilágon játszik szerepet. Miután valaki meghal, hozzá kerül a delikvens, ahol szembesül létének összegzésével. Elválik, hogyan értékelték életét a nagyobb hatalmak. Egy grafikonon elemzik életútját, és eldöntik, hol van az illető helye: a meghúzott Vonal alatt vagy fölött.
A próba második felén megfogyatkoztak a szereplők és csak az Öcs és a Fejvadász közös jelenetét vették át.
A 10-ei alkalom nagyon nagy meglepetés volt. Persze minden próba, amin jelen voltam, érdekes volt és tetszett, de az aznapi olyan volt, mintha egy akciófilmet néznék. Elek Ányos lett felelős a kunsztokért és a jelenetekbeli mozgásért. Ebből kifolyólag ez alkalommal háttérbe szorult a szövegkönyv és inkább különféle bukfencek, falon futás, lassított jelenetek és verekedésszerű zűrzavarok kapták a főszerepeket.
A legviccesebb momentumok mégis a próba eleji lassított felvételek voltak. Ebben az 5 percben a színészek különböző mindennapos otthoni mozdulatok (mint pl. kávéfőzés, porcelántárgyak törölgetése) katáit mutatták be. Magyarul egy teljesen átlagos cselekvést karatemozdulatokká alakítottak, méghozzá lelassítva – bizonyítva, hogy a színészek nemcsak jól játszanak, de kiváló fekete öves nagymesterek is lehetnének.
Összességében véve nagyon jó hangulatban telt mindkét próba. Sok új infóval gazdagodtam az egész darabbal kapcsolatban, de azért persze remélem, a közeljövőben többször jelen tudok lenni.
Köszönöm a figyelmet!
Gyenes Dániel
forrás: http://magyarszinhaz.hu