ásók, apa (Háromszögek, Magyar Színház)

a piros sarokban a nő, a kékben a férfi, a bíró pedig háy. most a pirosat hozta ki nyerőre. de nem akarom elhinni, hogy ezt komolyan gondolja. mert azt nem lehet (könnyű) kibírni, hogy az ember lemondjon a maga igazáról.

és ettől amolyan istennődrámás lesz az egész. kubik anna tényleg angyali nyugalommal oszt és szoroz, kicsit felülről látja, éli ezt az egészet, finoman játssza az eltartás bölcsességét. de bennem végig ott az értetlenség, miért ragaszkodik ehhez az önsajnálattól tagbaszakadt férfihez. mindehhez a fiatal lány, holecskó orsolya is rövidre van zárva -- fegyelmezetten teszi a dolgát a színésznő, de csak abbahagyva van a figurája, befejezve és elkezdve sincs. ő egy teoretikus szerető. egy mi lenne, ha. egyébként szépen, mértanilag megszerkesztett a története. császár angéla és fülöp zsigmond a tőlük (a figurájuktól) idegen térben~ világban kerekítik, színezik a fiatalok alaptörténetét: napvilágra kerülnek az örökre javíthatatlan szülői programok, amelyeket valamelyest még védhetővé is tesznek. megmutatják a tisztán jószándékból épülő rontást.

az íráshoz analitikusan illeszkedik a díszlet kifutó-jellege (kalmár bence): mintha a múltjukon jönnének-mennének -- betesznek, kivesznek ruhákat, kvázi-ágyakat. praktikus mozdulatokkal igazítják át a teret a szereplők (nem lenne szabad egy alkalommal két díszletmunkással átpakoltatni félsötétben a teret, mert szinte szereplőkké válnak arra a néhány pillanatra, akaratlanul is).

a rendező göttinger pál a színészek iránti odaadással dolgozott, a darabra talán kevesebb érdeklődése maradt -- a színészek szerethetők, a szöveg keménységét finomítják: az ütéseket beengedik testre.

a legérdekesebb mégis a szöveg. háy eddig is szerette az elharapott: ige-, cselekvéshiányos mondatokat: na, itt aztán él ezekben -- horváth lajos ottóban, sűrű magányában, mint aki mindig tudta, hogy senki nem magának ássa a a vermet, ha anya lesz, ha apa. aztán mégis...

Megosztás: