Bérháztörténetek

Kortárs Drámafesztivál
11. 29. 19:00
MU Színház (1117, Budapest, Kőrösy József utca 17. )

Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet -Labor:
 Bérháztörténetek.

 Ősbemutató.

Szereplők:

Fábián Gábor
Koblicska Lőte
Szabó Zoltán
Tóth Simon Ferenc
Jankovics Péter
Székely Rozi
Hay Anna
Hámori Gabriella
Gyabronka József
Galambos Péter
Kis Erzsi
Csákányi Eszter
Lukáts Andor

Írók:

Bodó Viktor
Tasnádi István
Vinnai András

Rendező : Bodó Viktor
Dramaturg:Turai Tamás
Asszisztens: Fülöp Eszter
Technikus: Keresztes Gábor
Jelmeztervező :Nagy Fruzsina


A szervezőktől:
Bodó Viktor rendező és színész szakon szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Tagja volt a Krétakörnek és a Katona József Színháznak, jelenleg saját társulatát, a Szputnyikot vezeti.
A Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színház és Viselkedéskutató Intézet-Labor 2008 januárjában alakult. Első produkciója a Holt lelkek volt, e számos mutáción átesett munkát idén ősszel, Romániában zárták le. Nyáron a Szentivánéji álmot mutaták be a Zsámbéki Színházi Bázison. Az idei évad első előadását Göttinger Pál jegyzi vendégrendezőként, a Vágánybenéző munkacímű projekt magába foglalja társulatunk két legalapvetőbb tevékenységét: a viselkedéskutatást és a karakterfigyelést. A Reneszánsz Év alkalmából különböző felsőoktatási intézményekben rendhagyó egyetemi órák megtartására készülnek, s terveik között szerepel saját kórus, filmklub, szabadegyetem, és kerekasztal-beszélgetések szervezése.
„Kik laknak és mit csinálnak egy belvárosi, mondjuk VII. kerületi bérházban? A legszélsőségesebb dolgok történnek meg néhány méter távolságban egymástól. Ha láthatatlanná tesszük a falakat, egészen megdöbbentő organizmus tárul a szemünk elé. Ha csak a valóságot vesszük, és nem alkalmazunk semmiféle sűrítéstechnikát, csak ábrázoljuk, hogy mi történik egy ilyen pesti bérházban egy óra alatt, már az hiteles alapul szolgálhat sok-sok történetet megírásához, számos karakter felépítéséhez. Felhasználható minden, ami körülöttünk mozog. Szerepnaplók, megfigyelés, interjúk és internetes blogok, távcsővel kukkolható események és hangfelvételek, beszámolók, önmegfigyelő játékok, telefonbeszélgetések és élménybeszámolók, fotók, újságcikkek, tévéhíradók és rádióhírek.”
„Bodó szerint a világ olyan őrültekháza, amellyel szemben nem áll egy másik, „normális" világ, „a normálisok” világa. A világ mint őrültekháza nála nem szürreália – amellyel szemben létezne egy reália –, hanem egyetlen, kizárólagos közeg, alternatíva nélkül, amely legfeljebb bedarálja, felfalja másként gondolkodóit. Bodó előadásainak szabadsága és (időnkénti) nagyszerűsége a drámai anyagnak, a rendezői világnak és a játéknak, végső soron az egész mise en scčne-nek ebben az összecementezett, a szemünk láttára születő egységében rejlik. Amely kőművesmunka (hogy a cement metaforájánál maradjak) nem kész forma, termék, hanem történő-születő-keletkező folyamat, építkezés: maga az előadás fokozatos kitakarása.” (Tompa Andrea, Színház)
„Bodónak életérzése van, ami egyúttal a mondanivalója is. […] Kivételes sugárzása van minden anyagra, ami a keze ügyébe kerül (hogy mást kreáljon belőle), kivételes intenzitást hoz ki csaknem mindenkiből, akivel dolgozik, és kivételes technikusa az irány nélküli lázadásnak – ebben látom a paradoxonok feloldását. Már csak az a kérdés, kifog-e a világ őrületén a színházával, vagy újabb és újabb adalékokat tesz hozzá, és esetenként jól megkavarja, mint a Macbeth boszorkái a főzetüket.” (Koltai Tamás, ÉS)
Megosztás: