'NEM LEHET BENNE HÓKUSZPÓKUSZ' - GÖTTINGER PÁL A TELEFONDOKTORRÓL

Interjú Göttinger Pállal, a Telefondoktor előadójával, a Monodráma Fesztivál első napján.

- Mit gondol a monodráma műfajáról?
Göttinger Pál: A monodráma olyan, mint a szuperközeli a filmen. Nem lehet benne hókuszpókusz - az ott tényleg arról a színészről szól, arról, hogy ő mire jutott a mondandójával kapcsolatban. Hiába más az ember tapasztalata máshol, mondjuk a rohanás vagy a megoszló figyelem miatt, a monodrámában átélheti azt, amiben szeretünk egyébként is makacsul hinni: tényleg minden látszik. Mit gondol, mit akar, ki ő - minden.
- Rendezőként végzett, rendezett már monodrámát?
Göttinger Pál: Nem, nem rendeztem még ilyesmit. Sokat tanultam most ebből a munkából - nagyon szeretném rendezőként is kipróbálni. Nagy iskolája az odafigyelésnek, az egymásrautaltságnak.
- Hogyan került kapcsolatba a Telefondoktorral?
Göttinger Pál: Szabó Bori régi, kis szünetekkel állandó munkatársam, darabjával, a Telefondoktorral eredetileg úgy házaltunk, hogy én rendeztem volna. Később, a sok keresgélés és ügyeskedés során Bori végül kibökte, hogy igazából szerinte az lenne a legjobb, ha é n játszanám. Addigra sokszor felolvastam, sokat beszéltem róla, nagyon a fejembe vette magát ez az egész. Utána kerestünk rendezőt hozzá.
- Szeret, szokott fesztiválokra járni, akár mint fellépő vagy néző? Mitől más egy fesztivál, ha más?
Göttinger Pál: A fesztiválozással vegyesek a tapasztalataim - egyrészt persze jó találkozni a többiekkel, váratlan arcokkal a múltból, de közben az egészen olyan drukk uralkodik, ami nem feltétlenül termékeny. Ha ügyes az ember, akkor felhasználja ezt az új impulzust, és felfrissül benne - ha nem ügyes, akkor csak sok fáradsággal (és gyakran sok pénzért) odapakol egy előadást, ahova nem való, éjjel-nappal melózva felrakja, átrendezi, újragondolja, aztán az előadás lemegy, végülis mindenki örül hogy lement, pedig sok volt a zűr... aztán az ember egy szakmai beszélgetésen kikap, tájbusz, mehet haza. Az én álomfesztiválom nem verseny, a bekerülés maga a jutalom - a fesztivál legyen inkább sok-sok, sietség és kapkodás nélkül együtt töltött idő. Hogy látni lehessen a másikat, találkozni vele - örülni neki.

Megosztás: