Se ház, se kert

by - 15:47:00

Koltai Tamás az Élnek, mint a disznók előadásáról - KRITIKA HELYETT


Egy mesterségesen túlpolitizált társadalom, amely nem tud mit kezdeni civilizálatlan-aszociális nincstelenjeivel.

Nem akarom félrevezetni az olvasót, az itt következő szöveget harminc évvel ezelőtt, 1980-ban írtam, amikor a kaposvári Csiky Gergely Színházban Gyöngyélet címmel bemutatták John Arden Élnek, mint a disznók című darabját.
„Arden ebben a korai darabjában - 1958-ban keltett föltűnést a fiatal angol drámának elkötelezett Royal Court színpadán - fölháborító világképet fest, majd a bevezetőben azt tanácsolja a rendezőnek, hogy »a játék javát tréfára kell fogni«. A Gyöngyélet elemzőinek sok gondot okozott az író alapállása, amit talán vészjósló tárgyilagosságnak lehetne nevezni. Hosszan vitatkoztak arról, kinek a pártján áll az észak-angliai iparvidék nagyvárosának új lakótelepén egymás szomszédságába költöztetett két család közül. Jacksonék, az alsó középosztály szintjére fölkapaszkodni vágyó kispolgárok pártját fogja? Vagy a Jacksonék nyugalmát feldúló, nemrég még »félnomád« Sawneyék mellett voksol, akik képtelenek értékelni a civilizáció áldásait, és a Jóléti Állam által adományozott falak közé behurcolják nemcsak a maguk »atavisztikus« életformáját, »törzsi« erkölcseit, hanem - a hozzájuk vezető Ariadné-fonalon - egy félcigány-félbűnöző-félnótás pereputty erkölcsi mércével egyáltalán nem mérhető botrányát?
Azt hiszem, a kérdést nem lehet vagy-vagy alapon föltenni. Arden három csoportot ábrázol - ha tetszik, pártatlanul -: a Jóléti Társadalomba éppen integrálódni készülőket, a társadalom perifériáján élőket és a társadalmon kívüli elemeket. Mindegyik csoportnak megvan »a maga igaza«, amit a darab nem vitat el. Arden aligha rájuk dühös - a közönyös tárgyilagosságát emlegetők elfelejtik, hogy egyike az élesen kritikus dühös fiataloknak -, hanem arra a helyzetre, amely a Jóléti Állam minden jó szándékú szociális intézkedése ellenére (talán mert az átgondolt szociális politikát helyettesíti) jó adag fenyegetést tartalmaz ugyanerre a Jóléti Államra nézve. Nem véletlen, hogy a darab végére lincshangulat teremtődik: a Jóléti Államnak rendőreivel kell megvédenie a nem is egészen oktalan haragtól azokat, akiket «népboldogítani« akart. Nyilvánvaló, hogy itt valami nem stimmel. Arden vészjósló tárgyilagossága mögött éreznünk kell az utalást a helyzet szélesebb, össztársadalmi értelemben vett megoldatlanságára."

Elnézést kérek az olvasótól, de továbbra is idézni fogok. Most abból a cikkből, amelyet 1996-ban írtam, amikor a darabot a Katona József Színház mutatta be.
„Jobb előre tisztázni, hogy az Élnek, mint a disznók nem a lakásrongálókról szól. Ma nem. Nem arról, hogy egyesek, akiknek nomád nyomorlakhelyét szanálták, képesek föltüzelni a padlót a lakótelepi juttatott lakásban. Nem is az állami juttatás paradoxonáról, lumpenek (cigányok, börtöntöltelékek stb.) betelepítési demokráciájának vagy gettósításának dilemmájáról, annál kevésbé, mivel a térítésmentes lakásjuttatás minálunk jelenleg nem aktuális. Aktuális viszont az életformaválság, a feltörekvő középrétegek deklasszálódása, a tömeges elszegényedés és a vele járó szociális, morális talajvesztettség, az újgazdag politikai, gazdasági és kulturális elit túlzott társadalmi önreprezentálása az egyik oldalon, az anyagilag és morálisan vegetálók perifériájának domináns térnyerése a másikon.
Egy mesterségesen túlpolitizált társadalom, amely nem tud mit kezdeni civilizálatlan-aszociális nincstelenjeivel. (...) Az Élnek, mint a disznók egyfelől szociológiai látlelet, másfelől egy »civilizált« környezetbe telepített, sajátos szubkultúra - atavisztikus, törzsi, barbár, bizonyos értelemben kultikus életforma - rögzítése. Ez a megállapítás Sawneyékra, a panelfalak közé nomád életstílust költöztető lumpencsaládra, még inkább a hozzájuk lazán kapcsolódó, félnótás-félbűnöző, vándorló cigány pereputtyra érvényes. Jacksonékat, az alsó középosztálybeli lakótelepi szomszédokat, akiknek »fölfelé« integrálódását Sawneyék megzavarják, s ezáltal fölszítják a velük egyívásúak lincselő ösztönét, Arden jóval fölszínesebben ábrázolja. (...) A darabban ábrázolt devianciákkal naponta találkozunk az utcán és a médiában, megjelenésük hovatovább közömbösen hagy. Alig vesszük észre, ha a jelenség mögött törvény rejlik..."
A változás a harminc évvel és a tizennégy évvel ezelőtti helyzethez képest szemléletes. Ma már sehol sincs Jóléti Állam, és egyre világosabb, hogy „valami nem stimmel". A devianciák pedig, amelyekkel („hovatovább") naponta találkozunk, már nem hagyhatnak közömbösen, mert elborítanak bennünket, és a „mesterségesen túlpolitizált társadalom" elitjének felelőtlensége eddig soha nem látott mértékben szította föl a „lincselő ösztönt". Arden tehát igencsak érvényes ma is. Szputnyikék előadásából ez nem derül ki. „Ház, ház, kert" - utal a nyomasztó típuskörnyezetre az egyik szereplő. De nincs se ház, se kert. Az ülőszínházi produkció - Göttinger Pál rendezése és a tíz színész játéka - színvonalas. Tíz széken foglalnak helyet velünk szemben, keveset mozognak, a dialógokat nem egymásnak, hanem nekünk adresszálják, és egy-egy hatásos gesztussal, illetve effekttel jelzik az elkerülhetetlen akciókat. Lényegében jól elemzett, energikus szövegismertetést tartanak, amely a szereptudásban különbözik a felolvasószínháztól. Kedvem támad felkérni őket, hogy a pontosan értelmezett karaktereket ártsák bele a sűrű helyzetekbe, és mutassák meg azt is, ami a szöveg mögött - vagy a mélyén - van. Ebben az esetben nemcsak impozáns szakmaiságukról adhatnának számot, hanem önálló mondanivalójukról is.

John Arden: Élnek, mint a disznók (Szputnyik Hajózási Társaság - Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet - Labor)
Fordította: Nádasdy Ádám. Munkatársak: Bujtás Mónika, Elek Ányos, Gyulay Eszter, Keresztes Gábor, Kovalcsik Anikó, Róbert Júlia, Sztojanov Georgi, Turai Tamás. Rendező: Göttinger Pál.
Szereplők: Fábián Gábor, Hay Anna, Jankovics Péter, Koblicska Lőte, Molnár Gusztáv, Szabó Zoltán, Székely Rozi, Téby Zita, Terhes Sándor, Tóth Simon Ferenc.

MU Színház, 2010. április 10.

forrás: http://szinhaz.net/

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed