Feltehető hatás

Beszélgetés Mucsi Zoltánnal
Az interjút készítette: Proics Lilla

Az előző évadban két alakításodat díjjal honorálták, nem először: évek óta játszol sikeres előadásokban.

MZ: Kihívás, ha vállalható előadásokban kapok szerethető munkát – amiről egyesek ráadásul úgy gondolják, hogy jól dolgoztam. Azon a napon, amikor ezt megtudom, jó, mint egy születésnap. Boldog vagyok, ha ünnepelnek, de azért tudom, olyasmiről van szó, minthogy megszülettem, és kész. Persze ezt nyilván akkor látja az ember, ha már kap valamilyen díjat, de álságos lenne azt mondani, hogy nem számít, mert számít.

Az előző évadban egyik kedvencem volt a Tengeren. Ehhez hasonló szerepet sokat eljátszottál, mint ez a Richard, de ezt most valamiféle összegzésnek láttam.

MZ: Egy jó előadásban sok mindennek és sok mindenkinek kell találkozni: kell egy darab, amiről lehet hinni, hogy fontos, kellenek társak, akik ugyancsak hiszik ezt, és kell rendező is. A színész pedig formálódik. Engem gyúrt már Csizmadia Tibor, Fodor Tamás, Grunwalsky Ferenc, Jancsó Miklós és hosszan sorolhatnám még a rendezőket, ki mindenki, mert azt hiszem, ha egy szerep sikerül, az sok korábbi munka összegzése.

Nem is volt soha hiányérzeted, vagy vágyad mást csinálni?

MZ: Engem az elmúlt évek, évtizedek elkényeztettek. Ha valaki elém tenne egy papírt, hogy hasonló tizenhat év vár rám, mint ami eddig volt, azonnal aláírnám. Alig volt olyan előadás, ami ne lett volna fontos valami miatt akkor és ott, ahol éppen tartottam. És olyan emberekkel találkoztam, dolgozhattam, akiktől rengeteget tanultam.

S tanul a színész az általa mondott jellemzően tartalmas szövegekből is valamit a saját életéhez?

MZ: Nem elsősorban a szövegből, hanem a folyamatból. Megkaptuk például ezt a kortárs angol drámát, amely szerintem remekmű, de hogy mivé lesz a munka során, az út, az igazán a tanulságos. Ennek egy része, gyanítom, nem is tudatos, és vannak olyan tartalmak, amelyek évekkel későbbre kristályosodnak ki.

Miért mondod, hogy Howard Barker darabja remekmű?

MZ: A metszően pontos szövegben, amelyet Upor László fordított, tisztán egyszerű gondolkodást látok, ami feltehetően hatni fog. Nincs benne semmi nagy trükk, megpróbáltunk mi is eszerint dolgozni. Az emberi méltóságról, az emberi kiszolgáltatottságról gondolkodik ez a színdarab, arról, hogy mennyire gyávul el könnyen az ember. Tim Caroll, az előadás rendezője szerint olyan darabbal nem is érdemes foglalkozni, amelyik üzen, amelyik megfejti a világot. Muszáj, hogy a nézőnek legyen miért eljönnie a színházba, legyen min elmélkednie, és legyen mit magával vinnie. A Victory a hatalomról, a hatalom természetéről, a hatalom mocsokságáról mutat képet, anélkül, hogy megoldást mondana. Lévén sokszor nincs megoldás. Ha jól csináljuk, akkor ez az előadás egy lényegi dologra ráébreszthet: ébernek kell lenni a hatalommal szemben. Minden hatalommal szemben.

Megosztás: