Ambulánsan rendel

Átlaghazug
A hazugság fekete fonalai egyre inkább összekuszálódnak, kibogozni már nem, csak elvágni lehet őket.

Ongjerth Hanna | Népszabadság | 2011. május 20. |

Mindenki ismeri azt amélyről felszakadó sóhajt, azt amerülés előtti nagy levegőt, amit amindennapi rutin szürke szörnye húz elő reggelenként a munkába induló emberből. Magánéleti problémákkal megrakva pedig egyenesen fohásszá formálódik: „Bárcsak történne ma valami, ami végre mindent, de mindent megváltoztat”. Aztán nem történik semmi. Békés Dénes nőgyógyásznál ez pont fordítva volt. Ő valószínűleg nem sokat sóhajtozott, fájlalva az élet egyszerű monotonitását aznap, amikor mégis egy csapásra minden gyökeresenmegváltozott körülötte. Ő az egyszerű kisember tökéletesmegtestesítője: szürke kockás nyakkendőjétől fekete „öregúr”-cipőjéig; feje búbjától a talpáig minden ízében átlagos. A konfliktusokat inkább nem vállalja, hazugságaiba kapaszkodva mindig kievickél a kényelmetlennek tűnő helyzetekből. Hozzá illő fordulat kényszeríti bele a rettegett változásba, amikor egyik délután bezárja magát a rendelőjébe.

Probléma egy szál se, telefon van, legfeljebb elküldi egy haverját a gyerekekért az oviba, vezetékesen szembe száll anyja szélsőjobbos, világfordító érvrendszerével, a másik vonalon levezet egy szülést, a harmadikon megnyugtatja feleségét, hogy már rég úton van az ikrekkel hazafelé. Ahogy az lenni szokott, a hazugság fekete fonalai egyre inkább összekuszálódnak, kibogozni már nem, csak elvágni lehet őket.

Van, aki beül egy monodrámára mindenfajta kétség nélkül? Hiszen egyetlen ember akarja lekötni sokak figyelmét, ami veszélyes vállalkozás, pláne, ha az illető, Göttinger Pál, nem is színész, inkább rendező.Mi keresnivalója van neki a színpadon egyáltalán? Tényleg elvisz másfél órát úgy, hogy ne váljon se ripaccsá, se unalmassá? Igen, be kell látni, el. Méghozzá úgy tűnik, könnyedén.

forrás: http://nol.hu/
Megosztás: