A magyar nyelv, alulnézetből – és aki mögötte van

Amikor Nyelvész Józsi elindította a Szlengblogot, talán nem is gondolta, hogy egyszer Móriczhoz fogják hasonlítani. Blogjában a magyar nyelvben megjelenő szlenget mutatja be szótár jellegűen, a példamondatok, dialógusok pedig a tokodi „arcok” életét ismertetik meg az olvasóval.

Miért pont a szlenggel kezdtél el foglalkozni?

Ez érdekelt. Meg nem burokban születtem, szóval láttam ezt-azt. Visszatekintve ezt a típusú tartalmat ilyen hitelességgel nem sikerült senkinek megalkotni és megosztani. Erre nagy szükség volt.

A rendszeresen kommentezőket ismered a nickjükön túl is?

Rendszerint a nickjüket ismerem, nem az igazi nevüket. De ettől függetlenül mindenkinek átjön a személyisége. Néhány hasonlóan gondolkodó arccal e-mailezek is, sőt, Facebookon is megvannak. Remélem, hamarosan a valóságban is össze tudunk hozni egy találkozást.

Hogy nőtte ki magát a Szlengblog egy országosan ismert és népszerű "médiummá"? Hogyan fedezték fel maguknak az emberek?

Egyértelműen a 2008-as blog.hu-ra költözés, és a mindennapos Index-címlapokon keresztül. A Google Analytics alapján e-mailben is küldték egymásnak az emberek elég sokat.

Mivel indult el a „lavina"? Ha jól emlékszem, talán a Göttinger Pál által a Szlengblog szövegeiből írt opera volt az első, nagyobb médiaérdeklődést kiváltó mozzanat, ez már hozta magával a többit?

Ja, az opera jó kifogás volt arra, hogy sokan írjanak a Szlengblogról. A többit ez nem hozta feltétlenül magával. Az igazi nagy dobás a könyvem (Nyelvész Józsi: Szlengblog) volt. Az MTV Ma Reggel című műsorában is beszélgettem egy jót a Süveges Gergővel.

Nem Magyarországon élsz. Hogyan tudod mérni a népszerűséget a statisztikai adatokon kívül?

Ilyenekről nem szerzek tudomást. Az itt élő magyar ismerőseim nem fogékonyak a blogomra, egy-két kivételtől eltekintve. Gyakran kapok rajongói e-mailt, de azért eléggé meglepett, amikor a bátyám mesélte, hogy a donaldkacsázás kifejezés mekkora mém lett. Örülök, hogy így van, de erről nagyon sokáig nem sok tudomásom volt.

Nemrég felfedted az inkognitódat, pedig korábban nagyon ellenkeztél. Miért?

Amikor elkezdtem blogolni, nem tudtam, hogy mennyi embert fogok megsérteni vagy bántani a szleng kifejezések kompromisszummentes publikálásával, de volt róla fogalmam, hogy sokan húzzák majd a szájukat. A valóság nem egy vonzó dolog. A névtelenség (pontosabban a Nyelvész Józsi álnév) bebiztosította, hogy csak azt írom le, amit szerkesztőként a legjobbnak gondolok, nem pedig mások érzékenységét próbálom majd tiszteletben tartani.

Ma már elértem annyit, hogy azt írok és úgy, ahogy akarom. A Goldenblog első hely, a könyv (amit egy kritika Móricz Zsigmondtól a Barbárokhoz hasonlított) mind ezt támasztja alá.

Hogy látod? Csak bizonyos rétegek követik a blogot, vagy vegyes a társaság? Volt erről egy statisztika is, ha jól emlékszem.

A 2009 nyarán készített felmérésem szerint az olvasók 90%-a férfi volt akkor. Jellemzően budapesti, diplomás, alkalmazott, 25 és 29 év közötti. A Facebook rajongói oldalamon 76-23% a férfi-nő arány. Szerintem a Facebookon alapból több magyar nő van, szóval ez kicsit torzíthatja az eredményeket.

A könyvnek lesz második része? Esetleg egyéb kultuszelemek várhatók a közeljövőben?

Könyv talán, de csak online, és letölthető formában. Kultusztárgyak esetleg, össze kell szednem magam, hogy elintézzem az ilyesmit.

Meddig folytatódik a sztori? Meddig lesz Szlengblog?

Az év végéig tervezem a blog folytatását, de már most látom, hogy májusban fel kell függesztenem. A sztorit életem végéig tudnám írni, de az év második felében mindenképpen pihentetem, és más projektekkel (valószínűleg lesz egy vagy több új blog is) fogom kitölteni a szabadidőmet. Már amennyi van.

Szerző: Gulyás Katalin