Viola Gábor, a részecskegyorsító színész

Volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színésze, két évig a budapesti Krétakör tagja, sok magyarországi színházban játszott, játszik. Jelenleg a székelyudvarhelyi Nézőpont Színház színésze, mégis „szabadúszik”. A marosvásárhelyi születésű Viola Gábort (fotó) hétfőn és kedden este láthatta a közönség a Nemzeti Színház kistermében bemutatott Love and M
oney című előadásban.

– Miért mentél el annak idején a Tompa Miklós Társulattól?
– Itt kezdtem a pályafutásomat, öt évig voltam a színház színésze. Ha valaki fiatal, hajtja a megismerés. Ehhez hozzátartozik az utazás is. A konkrét ok az volt, hogy Schilling Árpád rendező elhívott Budapestre a Krétakör színházhoz. Ha nem tette volna, valószínűleg pár év múlva megteszi más, vagy elmegyek magamtól.
– Milyen tapasztalatokat gyűjtö
ttél, hogyan hatott rád a többéves „utazás”?
– A tapasztalatok nagy része els
üllyed az emberben, nem lehet konkrétan előhívni, megfogalmazni őket. Színészként persze pozitív hatással volt rám, hogy különféle színházak működését láttam, más volt a hangulat Tatabányán, mint például a székelyudvarhelyi Nézőpontnál. Hatottak rám az élmények, tapasztalatok, de azt most sem tudom megmondani, hogyan kell meginni a teát porcelán csészéből a színpadon.
– Hogyan látod a Nézőpont színház helyzetét?
– A Nézőpontot anyagilag rendbe ke
ll hozni. Ha ez sikerül, a magánszínház jó lehetőség lehet a szakmában arra, hogy az erdélyi és magyarországi színházkultúra közé épült falat lebontsa. Bartsch Kata is meg tudta tenni, hogy Londonból hazautazzon a Love and Money egy szerepéért, miért ne tehetné meg egy udvarhelyi színész, hogy Egerben játsszon?
– Miért jó színésznek lenni?
– A színház egy laboratórium: részecskegyorsító, ahol modellezed a világ ügyeit-bajait, ezáltal megismered, és válaszokat találsz rájuk. Mert művészet, és a művészet a megismerésről szól. 
- Melyik előadások, szerepek állnak hozzád a legközelebb?
– Többet felsorolhatnék, de nagyon nehéz különbséget tenni a szerepek között. Akkor érzem jól magam, ha tudom, hogy a szerepemnek helye van az előadásban, ha színészi munkám szervesen beépül a produkcióba.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Nemsokára apa leszek, ezért a biztonság kerül előtérbe. Bár most a Nézőpont Színház tagja vagyok, valójában négy éve szabadúszó színészként tevékenykedem. Ezután is erős és pontos színházi előadások létrehozásán szeretnék dolgozni.
– Nem szeretnél leszerződni valahová? Meg lehet élni szabadúszóként?
– Nem rózsás az anyagi helyzetem, olyan életet éltem eddig, amely a szabadsággal volt azonos. Egy színházhoz leszerződni biztonságot hozhat. Érdekel a kolozsvári, a sepsiszentgyörgyi, a marosvásárhelyi, de a budapesti 
Katona József Színház is.
– Milyen színházi formában hiszel?
– A színházból eddig két irányt értettem meg: az egyik, amely kiszolgálja a közönséget, a másik irányt mutat neki, megszabja az ízlését. A formáló színházban hiszek, mert ez az alkotót is fontosnak tartja.



Kádár-Dombi Katalin




Megosztás: