Jó lesz most is nyitottabb keretek között színpadra lépni – interjú Pataki Ferenccel

Holnap este a Városmajori Szabadtéri Színpadon láthatja először a budapesti közönség Alan Ayckbourn Hogy szeret a másik című drámáját, amelynek egyik főszerepét Pataki Ferenc alakítja. Az Orlai Produkciós Iroda színművészével a debreceni bemutatóról, illetve az őszi bemutatóiról beszélgettünk.


Nagyon érdekesen alakult a koronavírus-járvány miatt a Hogy szeret a másik című előadásod próbafolyamata, amit holnap a Városmajori Szabadtéri Színpadon játszol.


Konkrétan kettévágta a koronavírus a próbafolyamatot. Úgy volt, hogy Győrben mutatjuk be márciusban a Vaskakas Művészeti Központban, utána vittük volna be a Belvárosi Színházba. Összesen két hetet tudtunk a pandémia előtt próbálni, majd most a debreceni bemutató előtt volt még két hetünk, hogy befejezzük a munkát. Ez azért sem volt könnyű, mert a darab hat szereplője párhuzamosan, olykor két teljesen más jelenetet ad elő a színpadon, amelyek ezen felül még különböző idősíkokban is játszódnak. Rövid, pörgős epizódok váltják egymást, amelyekre nekünk, színészeknek, és persze a nézőtéren ülő közönségnek is oda kell figyelni.

Hogyan lehet egy ilyen típusú darabot ilyen rövid idő alatt bepróbálni?


Jó lendületet kapott már az elején, ettől pedig hamar összeállt a váz. A premieren Debrecenben azt éreztem, nagyon szerették a nézők, és közben mi is remekül éreztük magunkat a színpadon.

Mesélsz picit a történetről?


Franket játszom, egy cég vezérigazgatóját, akinek Bob (Ötvös András – A szerk.) és William (Nagy Dániel Viktor – A szerk.) az alkalmazottai. A feleségemet játszó Ullmann Mónika összeszűri a levet Andris figurájával. Persze nyomozok utánuk, mire ők azzal palástolják a közös esti kimaradásukat, hogy a Nagy Dani és Edvi Heni által formált pár házasságát akarják megmenteni. Ebből az alapszituációból számos félreértés adódik, teljesen elmegyünk egymás mellett, és ezeknek a helyzeteknek az abszurditása adja a darab humorát.

Két dimenzió dolgozik egymás mellett, ezt a rendező, Göttinger Pál hogy oldotta meg?


Az elején egyszerre indulunk különböző helyszínekről, de azonnal elválik a két szál, mivel Dani és Heni hol Mónival és velem, hol pedig Andrissal és a feleségét játszó Grisnik Petrával vacsorázik. Itt már az idősíkok sem azonosak. E között a kettő között váltogatunk úgy, hogy gyakran mindenki egyszerre van színen.

Játszottál már a Városmajorban?


Igen, tavaly a Férjek és feleségek című darabot vittük oda. Jó lesz most is nyitottabb keretek között színpadra lépni, még ha a Városmajori Szabadtéri Színpad eggyel közelebb is áll a kőszínházakhoz, mivel fedett a nézőtere.

Debrecenre visszatérve, hogy érezted, a nézők ki vannak éhezve a kultúrára?


Abszolút! Teltház volt. Az előadás után beszélgettem ottani újságírókkal, akik elmondták, hogy nagyon sok fiatal vált jegyet a programokra. Ez külön öröm számomra, hiszen számos fórumon beszélünk arról, hogyan szólítsuk meg őket minél hatékonyabban, hogy ne vesszenek el az internet világában. A Hogy szeret a másik fiataloknak is szól. Óriási szükség van a kultúrára, az emberek ki vannak éhezve a színházra.

Lesz két másik bemutatód is, az Irodai patkányokat szeptember 18-án mutatjátok be a Jurányiban. Mesélsz erről kicsit?


Vinnai András, Litkay Gergely, Fehér Gáspár és testvére, Fehér Boldizsár írták a darabot, ami tulajdonképpen az emésztő irodai létről szól. Arról, hogyan tudjuk saját magunkat belenyomorítani a munkába, vagy éppen hogyan igyekszünk megúszni azt. Tele van vicces, sokszor abszurdba hajló jelenetekkel. Kifejezetten élvezem benne a dalokat is, elképesztően szellemes a szövegük. Kocsis Gergely rendezi, akivel évfolyamtársak voltunk a Színművészeti Egyetemen.

Közben már próbáljátok a Péterfy-Novák Éva legújabb regényéből készült adaptációt, amit ketten játszotok majd Péterfy Borival.


Igen, pár elemző próbánk már volt: véglegesítettük az Apád előtt ne vetkőzz szövegét Tasnádi Istvánnal, aki a darab rendezője. Ez tulajdonképpen két egymás mellett párhuzamosan futó monológ, amelyek néha összeérnek a párbeszédes jelenetekben. Borzasztó nehéz, megdöbbentő történetről van szó: egy nagypapa és az unokája szeretetteljes, ám törvénytelen, beteges kapcsolatáról.A monológokból kapunk képet arról, hogyan jutottak el idáig. Sűrű, komoly anyag, úgy gondolom, a nézőket is mélyen megérinti majd.

Te játszod a nagypapát, Bori pedig a kislányt, miközben közel egyidősek vagytok. Hogy fog ez a színpadon kinézni?


Mivel gyerekkorból indul mindkettőnk története, ezért valójában nem számít, hány évesek vagyunk, több életkort kell megjelenítenünk. István biztos nagyon érdekes formát fog kitalálni hozzá, emiatt is várom, hogy folytassuk a próbákat.

Az Orlai Produkció mindig élen jár, hogy a lehető leggyorsabban és leghatározottabban reflektáljon a jelen társadalmi kérdéseire. Ez most megint egy ilyen választás.


Természetesen van összecsengés a közelmúlt eseményeivel, de azért vegyük figyelembe, hogy ez nem egyedi eset, a múltban számos alkalommal előfordultak ilyen történetek, és sajnos tartok tőle, hogy a jövőben is lesznek hasonlóak. Az abúzus olyan téma, amiről sokat hallunk, de közben az érintettek nem mernek beszélni róla. Izgalmas, hogy az Orlai Produkciónál ennyire sokfélét játszhatok, ha csak az említett három darabot nézzük, abból is látható, mennyire színes a repertoár. A legutóbbi, illetve a karantén feloldása óta az első alkalom, hogy a nézőtéren ültem, a Határátlépések című előadásunk szakmai bemutatója volt. Elképesztő frissességgel reflektál az elmúlt pár hónap eseményeire. Egyszerre kijózanító és rendkívül szórakoztató.

Megosztás: