Grisnik Petra: „Azzal nyugtattam magam, hogy én ezzel bevonulok a színháztörténetbe”

Bár nem hivatalos, hanem zártkörű volt a Grecsó Krisztián Vera című, Libri-közönségdíjas regényéből készült előadás kőszegi bemutatója, de – kis újságírói túlzással – amint ez megtörtént, azonnal elindulhatott az idei szabadtéri évad. Grisnik Petrával beszélgettünk a próbafolyamatról, az adaptáció kihívásairól, a szinte színháztörténeti premier különlegességéről, és mivel ez mind egybeesett a koronavírus-járvánnyal, a karantén alatt olvasott könyvekről is ejtettünk szót.




– Úgy fogalmaztál a premier előtt: „Majdnem bármi lehetséges, mert az ünnep a szívemben van.” Mi valósult meg ebből a bármiből, és hányan láthatták?

– A stábon kívül összesen három ember volt a nézőtéren: Grecsó Krisztián, akinek nagyon örültem, hogy eljött, Gergye Krisztián, aki bár kőszegi, de teljesen meglepetésvendégnek számított, illetve nagyon jólesett, hogy Básthy Béla, a város polgármestere is megnézte az előadást. Az első két sorban ült ez a rendkívül szűk körű közönség, és elképesztő érzés volt, hogy végre van, akivel kapcsolatba léphetek, de mivel többkamerás felvétel is készült, nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne csak nekik játsszak. Nagyon érdekes volt ezt átélni, de addigra már felvérteztem magam, hogy nem ezen múlik, és ha mi úgy döntünk ez a premier, akkor ez a premier. Iszonyú vicces állat a színész, erre kellett rájönnöm: az előző estét, a tulajdonképpeni főpróbát szétizgultam, és elkövettem az összes olyan hibát, amit el kell követni, a bemutatón pedig minden klappolt. Ezt az élményt biztosan nem fogom elfelejteni addig, amíg élek. Persze, sokkal jobb, ha ismerős és vadidegen, egymásra és a színpadra figyelő emberek ülnek a teltházas nézőtéren, de azt is csodálatos volt felfedezni, hogy a színháznak tényleg semmi nem áll útjába.

A TELJES CIKK A PAPAGENO OLDALÁN OLVASHATÓ: https://papageno.hu/
Megosztás: