Nyíregyházán áldás épült a falakba

Verebes István, a Móricz Zsigmond Színház korábbi igazgatója azt mondja, ő Nyíregyházán lett felnőtt.

– Felér egy életműdíjjal – feleli Verebes István arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt visszatérni a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházba, amelynek 1993–99 között az igazgatója volt, és ahol ő rendezte a most indult évad első bemutatóját, a Színházi bestiákat.
Külön kötetet érdemelne

– Furcsa a „társadalmi beágyazódásom”: mind a két politikai oldalról azt hiszik, hogy a másik mellett állok, így a színházak egy része megfontolja, hogy felkérjen-e munkára. Nincs bennem sértettség, tudomásul veszem, hogy ilyen kort élünk. Épp emiatt volt meglepő és megtisztelő a nyíregyházi igazgató, Kirják Róbert felkérése, amiért persze köszönet jár neki tőlem.

E mostani nyíregyházi színház igen jó kondíciójú, jól szervezett értékrendű teátrum. Mindenki alázattal teszi a dolgát, nincsenek intrikák, rossz mérgek.
– Az is elismerést érdemel, hogy a város milyen sok pénzt és figyelmet áldoz a kultúrára.

A városról még annyit, hogy percenként úgy szólítottak meg az utcán szeretettel, mintha a földijük lennék – mondja Verebes István, akinek a tavaly megjelent Tólig című kötete memoár, egyben kegyetlenül őszinte látlelet a hazai színházi állapotokról.A könyvében azt írja, hogy a nyíregyházi színházigazgatás hat évének illene külön könyvet szentelnie. Hogy miért? Lapunknak azt mondta: ő itt lett felnőtt.
Nem utasíthatta vissza

– Mielőtt Nyíregyházán igazgató lettem felelőtlenül éltem, rendezetlen volt az életmódom, aminek az addigi sikereim sem használtak, sőt. A felkérés, hogy pályázzam, alkalmassá tett az életmódváltásra. Épp elváltam, a fiam pedig Londonban tanult, de persze nem csak ezek számítottak: morális értelemben sem utasíthattam vissza az ajánlatot, mert gyávaság lett volna.

Én ugyanis nagyon sokat pofáztam akkor is arról, mit és hogyan kellene csinálni, jött az alkalom, hogy ne csak a számat jártassam, hanem bizonyítsak. Bíztam benne, hogy talán nem követem el ugyanazokat a hibákat, amiket addig másoktól láttam, és vállaltam a próbatételt, hogy egy irracionális, általában pazarló, értékzavaros színházi szerkezetben 130 családos ember gazdája leszek.

– Sikeres színész és rendező voltam, méltányolt előadásokkal a hátam mögött – nyilván ez alapján ért a felkérés is –, de tudtam, hogy a nyíregyházi igazgatói éveim akár semmissé is tehetik mindazt, amit addig letettem az asztalra. Tudtam, hogy az igazgatói szék veszélyes hely, de azt is tudtam, hogy engem legkevésbé a hatalom vonz.

Szerencsére egy nagyon jó állapotban lévő színházat örököltem, ahol odaadással és kiváló munkaerkölccsel találkoztam, ám a csoda ennek ellenére sem jött azonnal. Az első félév nem tett elégedetté, holott nagyon felkészültem az évadra. Korábban sokan mondták, egy évet sem fogok kihúzni Nyíregyházán, eltökélt voltam, hogy ezt megcáfolom.
A fordulópont

– A fordulópontot egy Mohácsi-rendezés jelentette. Még az évad előtti nyáron megkerestem Mohácsi Jánost és addig erőszakoskodtam, amíg elvállalta, hogy dolgozik nálunk – addig sehol sem rendezett vendégként, csak Kaposváron. Az „Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult” nagyszerű lett, és utána változott meg minden.
A siker megnyugtatta

– Amíg a félelemtől én voltam a legokosabb, és mindenkinek az idegeire mentem, addig zavarodottan tettem a dolgom. Az első siker után fellazultam, megnyugodtam, és már én is jobban, értelmesebben dolgoztam – mondja Verebes István, aki úgy véli: azért kapta meg a sorstól a nyíregyházi évek lehetőségét, hogy megismerje a feleségét (Fejes Ágnes a színház marketingvezetője volt, a szerk.), és szülessen tőle egy gyermeke.

– Igazgatói éveim alatt voltak jelentős előadások, jók és közepesek, nyilván rosszak is, tehát amikor azt a hat esztendőt értékelem, nem akarok szobrot emelni magamnak. Az biztos, hogy ezt a színházat nem lehetett elrontani, már csak a közönség miatt sem, mert ha kevésbé jól is sikerül egy előadás, a belefektetett munka miatt a nézők azt is méltányolják.

Engem itt soha senki nem támadott hátba, és ez a színházi viszonyok között ritkaság, sok teátrummal ellentétben itt az áldás beépült a falakba.
Hisz a minőségben

– Azt már az első évadnyitó társulati ülésen elmondtam, hogy nem jobb színházat akarok csinálni, elég lesz, ha jót csinálunk. Különbet szerettem volna, de hogy nem sikerült, azért a már akkor is évtizedek óta mozdulatlan színházi struktúra volt a felelős. Mindezek ellenére ma is hiszek a minőség megbecsültségében: abban, hogy a közönség nem engedi a gagyi felé tolódni a színházakat, akkor sem, ha azok erős bevételkényszerben kénytelenek tervezni.

– Lehet, hogy ez idealizmus, de számomra a színház több mint az a hely, ahol csakis a felhőtlen szórakozásnak áldozunk. Ott művészeknek és közönségnek magunkat kell újra és újra fölfedeznünk, együtt.


Kiváló szakemberekkel dolgozhatott

– Igazgatói éveim alatt kiváló szakemberek segítettek, többen közülük ma is itt vannak, például Fülöp Angéla, Boldizsár Zsolt, Áts Zoli, Sárközi Pista, sorolhatnám. És mellettem állt a művészeti titkárunk, Kocsis Gyöngyvér, aki tévedhetetlen volt, érzékeny, jó ízlésű, aki mindig elsősorban a színészek érdekeit vette figyelembe. A legtöbbet mégis Tóth Jánosnak köszönhetem, társigazgatómnak, ő gazdasági és műszaki fenomén, azt is tudta, hol lehet a legolcsóbban vasszeget venni a városban, vállalkozásokat indított, tisztessége megkérdőjelezhetetlen volt, megegyeztünk akkor is, ha száz forinton állt le veszekedni velem. Nélküle fél év alatt megbuktam volna. A színháziak közérzete a vezetőik tisztességén múlik, és mi ebben, azt hiszem, következetesek voltunk. A mai napig azt gondolom, helyesen jártunk el, amikor nem vettünk fel sikerdíjat, hiszen a velünk együtt élő színészek már akkor is a gázszámláért dolgoztak. János mellett nekem kizárólag azzal kellett foglalkoznom, amihez talán értettem is.

forrás: https://szon.hu/

Tárgymutató

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed

ITT TALÁLSZ MINKET

Megjegyzés


Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek különféle forrásokból gyűlnek össze - ezeket az egyes bejegyzések végén lehet megtalálni.

MI történik?


Hamarosan


Fejszék, fák

Ubi.


Üzenet

Név

E-mail *

Üzenet *