A Nyári Fesztivál blogja a Firkin városmajori koncertjéről

A tárgymutatóban:
Smaragdzöld dallamok

Június 21-e kicsit hűvösebbre sikerült a vártnál, ennek ellenére komoly tömeg gyűlt össze a Városmajori Szabadtéri Színpad előtt, hogy részese lehessen a Firkin zenekar nyárindító bulijának. Az Ír KocsmaSó elnevezésű rendezvény hat órás kapunyitásakor már kisebb sor állt a bejárat előtt, és a rajongók hamar benépesítették a Szabadtéri Színpad kertjét. Mindenki vidáman, beszélgetve álldogált és lassan kortyolgatta a belépő mellé járó Guinness sört vagy whiskyt. Az illatok és a színek hamar ír földre kalauzolták a résztvevőket: előkerült jó néhány bográcsnyi ír gulyás és lágyan szólt egy ír duda, amitől könnyed hangulat kerekedett.

A koncertet nem sokkal hét óra után kezdte meg a Colleen zenekar. Játékuk csak fokozta a jó kedvet és lassan elfoglalták helyüket a nézőtéren a kint beszélgetők is. A tehetséges fiatalok zenéje már önmagában lenyűgözött, de az előadást lelkesedésük koronázta meg. Szalkay Olga fuvolájából, Bogár Krisztián a gitárból, Sajben Gábor a basszusgitárból, Wagner Zoltán pedig a dobból csalogatott elő igazi kelta dallamokat. Énekesük, Palágyi László elmondása szerint a zenekar célja, hogy az ír zenevilág vonalait átültessék a magyar zenébe is. Előadásukat a Titanicból jól ismert ír muzsikával zárták, melyre már mindenki szívesen táncolt volna.

A zenét ír sztepptánc bemutató követte az Erin táncegyüttes előadásában. A táncos lányok és fiúk műsorszáma igazán elképesztőre sikerült, ámulattal figyeltem, mennyire könnyedén járják táncukat, miközben mosolyuk egy percre sem válik kényszeressé.

Mire a városmajori katolikus templom harangja elkongatta a nyolc órát, színpadra lépett a várva várt Firkin zenekar. Mint megtudtam a firkin egy mérték, ami körülbelül 40 liter sört jelent, ez pedig még szórakoztatóbb megvilágításba helyezte a zenekart. Kárpáti Balázs a gitárral, Szuna Péter pedig a basszusgitárral teremtette meg az alaphangulatot, melybe kivételes színt vitt Virág Lili hegedűjével – és nem csak azért mert e hegedű csodazöld. Juhász Robert többször bizonyította az este folyamán, hogy nem csak a dob mellett állja meg a helyét, hanem éneklés közben is; Péter János viszont lendületes fuvolajátékával alkotott varázslatosat. Kovács Nemes Andor a tőle megszokott, karakteres hangon énekelt, mellette vendégzenészként lépett fel Göttinger Pál akusztikus gitárjával és énekléssel. Ezzel a hét emberrel minden adott volt egy igaz kelta bulihoz. Ők együtt léteztek a színpadon és közösen hoztak létre valami igazán egyedit. Izgalmas volt megtapasztalni, hogy zenéjük valóban él és elbűvöli a hallgatóságot. Ahogy hallgattam már nekem is ritmusra járt a lábam, majd azt vettem észre, hogy a színpad előtt önfeledten táncolnak a lelkes rajongók. Idegenek nevetve karoltak egymásba és egyre többen szökdeltek a zene ütemére, én pedig éreztem: tagadhatatlanul itt a nyár.

A jól ismert, őrületes kelta zenén túl megszólaltak szívszorító balladák is, mellyel a Firkin bizonyította: számaik széles skálán mozognak. Előadásuk egyszerre volt szórakoztató és kellemes, laza és humoros. A koncert bő másfél órája túl gyorsan telt el, de hangulata velem maradt.

Hazafelé tartva elhaladtam beszélgető párok és kisebb társaságok mellett, akik mind a koncert hatása alatt álltak és nem győzték dicsérni a fellépőket. Egyetértettem velük. Valójában ez alatt a hatás alatt állok még most is, több, mint egy nappal később: önkéntelenül is a Borfohászt dúdolom és, ha lehunyom a szemem, felderengenek előttem Írország smaragdzöld partjai.

Farkas Zsuzsi




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks