Juhász Kristóf: Mindenütt jó - szinopszis

SOHARÓZA - MINDENÜTT JÓ

Szinopszis

Kórusmű - szlengben. Az ellentét feszültsége önmagában humorforrás. A lehetséges kapcsolatokat kezdtem keresni adott zenei modor és adott nyelvi modor között. Evidencia – közhely – hogy a kórusmű magasztos, emelkedett, a szleng trágár, roncsolt, a nyelvnek valamilyen „pereme”, „alja”. Mint minden evidencia, ha jobban megkapargatjuk, bizonyos vonatkozásaiban ez is téves. A Nyelvész Józsi Szlengblogja nyújtotta forráson kívül használtam még több gyűjtő munkáját, főleg börtönszlenget, illetve saját tapasztalataimat, hiszen szlengben, akarva-akaratlanul, mindannyian beszélünk. Vágod?

A szleng világa patriarchális világ. Férfivilág. A különböző gyűjteményekben tucatnyi kifejezés van a férfi és női nemi szervekre, közösülésre, kábítószerekre. Egy kifejezést sem találtam ellenben Napra és Holdra, például. E világ erényei: a bátorság, talpraesettség, leleményesség, férfiasság, testi erő. Akárcsak az eposzok, hősénekek világában. Így adta magát a gondolat, hogy a kórus egy – persze erősen tömörített – eposzt adjon elő, csatával, vérrel, jajgató ártatlanokkal, hősökkel, gyásszal, és dicső győzelemmel.
Történetünkben az arcosgasztrók népe (gasztró: ló, arc: ember, vagyis kentaur), felbőszülve az újzsélandi (gazdag városlakó) emberek jaszkarizásán, japánkodásán, és folyamatos pampogásán (orcátlan viselkedésén), elrabolja a város gyári buláit (legszebb leányait). Újzséland népe egy bevállalós hírnöktől értesül erről. A bulákat megalázó munkákra kényszerítik: elrablóik szőrét kell fényesíteniük, miközben azok túlvállalós harci dalukat dalolják. Ráadásul a legszebb bulának elfogyott a topánkája (marokrakétája, ampullája, szittyója, azaz védőitala). Elvonási tüneteit megindító dalban panaszolja el.

Az arcosgasztrók le akarják rohanni az újzsélandiakat; biztosak benne: az ellen becsicskul, mert parázik a bulákért. Ám a város sem nyikhaj: kiválasztanak egy raklap olasz princet (seregnyi hős vitézt), akik megpróbálják nagystílbe póterre vinni (bátran kiszabadítani) a bulákat.

Természetesen a két fél követet is küld egymáshoz, hátha meg lehet dumázni okosba (diplomáciai tárgyalások folynak). Kajakra nem lehet. Marad a póver, a cipőzés, és az oblák (nagy csata készül, ahol sűrűn arat majd a halál, e konok, néma rettenet).

Végül persze az egyik fél viszi a zászlósbrét (fényes győzelmet arat), majd nagyba nyomatják a pezsgős vacsorát (fényes győzelmi ünnepet ülnek).

Juhász Kristóf
Megosztás: