Adys diákok az a.N.N.a debreceni előadásáról

a.N.N.a rejtély     Tölli Zsófia és Nádasdi Csilla

A Mobil Front Műhely és a DrámaMa előadásáról.

A Csokonai Színház Nagyszínpadán mutatták be Magyarországon először Martin Crimp színdarabját Göttinger Pál rendezésében. Egy fél-improvizációs beszélgetéssel vette kezdetét a darab, amely a későbbi témához nem kapcsolódott, zavaróak voltak a fényjátékok, a humor és az utána következő indokolatlanul éles váltás. A színpad elsötétült, két kivetítőn forgó magnószalagot láthattunk, valamint egy igen jól eltalált torzított hegedűhang kíséretében Anna hangpostáját hallgattuk. A hatás első osztályú lett volna, de az üzenetek nagy része annyira recsegett, hogy számomra nem volt érthető a szöveg.A darabban leginkább párbeszédeken alapuló jelenetekkel dolgoztak. A kezdeti egyértelműségből egy határozott (és talán tudatosan irányított) vélemény-kavalkád alakult ki. Ahány ember, annyi elképzelt történet Anna elképzelt életútjában.A történet mozgatórugója leginkább a találgatás, a céltalan következtetés. Igazából ugyanezt kell tenne a nézőnek is, ha meg akarja fejten Anna, Annie vagy Ánya életét. Az egyvelegből mindenki azt ragadja ki, ami számára fontos, érzelmi állapotára mindenkinek más hatással van, a néző saját értelmet ad minden egyes jelenetnek, tehát ez a mű tipikusan szubjektíven megítélhető.A zárókép az összes jelenetből összevágott metszet, majd harmonikus egység, a történetek, vélemények, érzésvilágok mégsem egyeznek. 




Kritika Annáról, aki minden kritikát megelőzött     Pogány Gábor Máté

Göttinger Pál a.N.N.a. című rendezéséről

Alternatív. De mit is jelent ez a szó? Alternatív:más, eltérő, különböző. A Mobil Front Műhely DrámaMa társulatának előadásában láthattuk az  a.N.N.a. című előadást. Ez pedig alternatív volt a javából. A darab egy kérdésen alapul. Ki az az Anna? Anna egy nő. Ezt a ,,hír érték" információt tudjuk róla. És már ez is több, mint a semmi, mivel a színészek és a rendező egyik célja is az, hogy a nézőket viszonylag tudatlanságban és határozatlanságban tartsák. Így a dolog élvezhetősége és érdekessége felfokozódik. De még mindig nem feleltem a kérdésre: ki az az Anna? Ahogy a darabban is mondják: csak egy átlagos kiscsaj. Pont olyan átlagos, mint minden más kiscsaj. Csak éppen ő foglalkozását tekintve terrorista, kedvenc elfoglaltságai közé tartoznak a festészet és egyéb művészetek, amelyekben a vért, beleket, vagy egyéb dekoratikus emberi testnedveket vagy testrészeket föl lehet használni. És itt jönnek a következő kérdések: miért ilyen Anna, és mitől vált ilyenné? Hát miért másért válhatna az ember brutális terroristává és lelkeg nyomorékká - nem, kedves olvasó, rosszul gondolja - se nem politikai, se nem háborús, és még csak nem is az alkohol hatása miatt. Egy egyszerű ok (egy ugyanilyen egyszerű kislánynak): esténként bepisilt. Így szimpán. Minden este újra és újra és újra. Ezt az állapotot a szülők tarthatatlannak minősítették, s mint minden más normális szülő, leányukat orvoshoz vitték. DE nem. Kedves színházba járó és kritkát olvasó úr vagy hölgy, Annát nem meggyógyították. Hanem megalázták. A pszichológia negatív csodáját művelték vele, ami még a legártatlanabb gyermekből is a csonka lelkű bűnözőt hozná ki. És Anna ezt nem élte túl lelkileg. Anna meghalt, eltűnt, mondhatni reinkarnálódott a lelke saját testében. Egy másik Anna lett belőle. Egy brutális, szatirikus, és a gyönyörök formáit több mint két szemmel észrevevő lény. Egy valami. Amit lehet jónak és rossznak minősíteni. Benne van az emberiség összes negatív gondolata és szépérzéke. Ő lett a.N.N.a. Őt mindenki ismeri. A média, a művészeti fejesek, a kispolgárok, a hajléktalanok. Őt kivétel nélkül mindenki ismeri, és mégis senki. Nos igen, ez egy igen nagy közhely. (De bízhat bennem Ön, kedves olvasó, hogy e darab képes önnel elhitetni azt, hogy ez NEM egy átlagos közhely.) Az emberek csak találgatásokból tudják, hogy ki lehet Ő. És  folyamatosan találgatnak és asszociálnak és elvonatkoztatnak. És ez maga a darab. A találgatások és vétózások mezeje.
A mű egyébként csodás és érdekes díszletével is bizonytalanságot sugall a nézők számára, a kivetítőkkel és egyéb látványelmekkel. Szóval dőljön hátra Ön, és élvezze az előadást.
És most egy frappáns zárómondat: A mű lényege: az átlag szabálytalansága. A magnó forog, a szalag újabb és újabb információt rejt, és amikor az összes információ egyben van, felmerül egy kérdés ismét: DE AKKOR KI AZ AZ A.N.N.A??


Megosztás: