Nagy Viktor: „Nem érdemes mindig a fősodorral menni”

Nagyszínpadi Sherlock Holmes-előadással, Molnár Ferenc-darabbal, ír feketekomédiával érkezik a Rejtélyek évada a Thália Színházba. Nagy Viktor művészeti vezető elárulta, hogy három ősbemutatóval is készülnek, olyan darabokkal, amelyeket muszáj megmutatni a hazai közönségnek. De beszélt a Fideliónak a változó nézői igényekről, médiazajról és a nagy teherbírású társulatról is. Interjú.

2022 óta művészeti vezető, volt valami konkrét elvárás, amit saját maga vagy a Thália Színház működése kapcsán megfogalmazott?

Azt gondolom, fontos elmondanom, hogy nem készültem a Thália Színház művészeti vezetői szerepére. És amikor az igazgató, Kálomista Gábor felkért, akkor azt mondtam, gondolja át, hiszen én mégiscsak egy színész vagyok, más működésre van szükség ahhoz, hogy ezt a munkát ellássam. Nem ismeretlen az, hogy egyszerre két feladatra kell figyelnem, a Kultkikötő alapító igazgatójaként húsz év alatt megtapasztaltam, hogy nem baj, hogyha az ember nem „egy ügyű”, hanem több mindenért tud felelni. Tehát az első és legfontosabb az volt, hogy több ügyet képviseljek ebben a házban. Magával a Tháliával kapcsolatban egyértelmű volt a szándék, az igazgatóm megfogalmazta: azt várja el tőlem, hogy a problémák előtt járjak. Ez gyakorlatiasan mondva annyit jelent, hogy mindennel sokkal hamarabb készüljünk el, a színházi szokásokat próbáljuk meg felrúgni azzal, hogy előre tervezünk. Ha hamarabb megvagyunk egy évadtervvel, a tervelfogadásokkal, akkor már számos probléma elhárul. Jellemző mondat a bemutatók előtt az „Úristen, de jó lenne még egy hét!”, ez persze nem pusztán az idő szorítására vonatkozik, hanem ilyen az alkotás természete: mindig azt érezzük, valami lehetne jobb is. Az utóbbi években arra törekedtünk, hogy ez a bizonyos mondat legkevésbé szóljon az időszűkéről.

Ebben az évadban volt olyan, hogy párhuzamosan próbált két előadás, a nagyszínpadon A miniszter félrelép és a Bűnözőzsenik, ráadásul a Fehér Babák is ekkoriban készült. Egy ilyen embert próbáló folyamat is a megfelelő tervezés okán volt kivitelezhető?

Azt kell mondjam, nem ismeretlen terep a színházunk számára ez a munkamennyiség, ahhoz képest, hogy egy kis társulat vagyunk: 26 tagunk van, és három játszóhelyünk. Arról nem is beszélve, hogy egyébként van egy nyári színházunk Salföldön, de az nem tartozik szorosan az évadhoz. Az, hogy egy maroknyi csapattal ki tudjuk szolgálni az előadásokat, bizony nagy feladvány mindannyiunk számára, de nálunk nagyon terhelhető emberek dolgoznak. Amikor jön egy új tag, akkor el szoktam mondani neki, hogy bár a legtöbben megúsztuk a katonaságot, érdemes felkészülni rá, hogy ez egy hadsereg, itt katonának kell lenni.

A 2025/2026-os évad a Rejtélyek évada lesz, mit takar ez az elnevezés?

A következő évadunk minden egyes előadásában fellelhető lesz majd valami rejtély. Három premier lesz a nagyszínpadon, és három a Télikertben, ezek közül három ráadásul ősbemutató. Talán már önmagában az is rejtély, hogy miért vagyunk ilyen bátrak, de elég erősnek érezzük magunkat mindezek megvalósítására, meg hát, olyan anyagokat találtunk, amiket muszáj megmutatni a hazai közönségnek. A színháznak egyébként is frissnek kell lennie, nem érdemes mindig a fősodorral menni.

Az utolsó vacsora címmel érkezik a nagyszínpadra Horváth Illés rendezésében az egyik ősbemutató, konkrétan filmadaptáció, szerzője: Dan Rosen. A történet szerint öt egyetemista összejön egy vidéki házban, vacsoravendégeket hívnak magukhoz, majd egyre-másra gyilkolják le a nekik nem tetsző embereket. Ez egy véres vígjáték lesz, társadalomkritikus előadás, ahol a rejtély az, hogy vajon miért szánja rá magát egy csapat egyetemista emberölésre. A főbb szerepekben Bánovits Vivien, Czakó Julianna, Tóth Eszter, Dóra Béla, Jámbor Nándor és Jaskó Bálint lesz látható, az úgynevezett főgonoszt pedig Szabó Győző fogja játszani.

Ezzel párhuzamosan egy másik ősbemutató is lesz a Télikertben, a Skylight David Hare-től, amit mi Fénytörés címmel fogunk játszani. Ez egy háromszereplős darab, amit Valló Péter fog rendezni, és a rejtély az, hogy vajon miért szakít egymással két ember, ha minden jól működött közöttük, és aztán miért nem tudnak újra találkozni. Ez egy Hare-től megszokott, kendőzetlen anyag lesz, amelyben jelentős korkülönbség van a férfi és a női karakter között (Szervét Tibor és Sóvári-Fehér Anna játsszák). Ez az előadás az emberi kapcsolatok természetét boncolgatja majd, ami egyáltalán nem áll távol a Télikerttől mint helyszíntől, hiszen a Tháliában ez a lélekkel való bíbelődésnek a terepe. A nagyszínpadon alapvetően igyekszünk megfelelni a nézői elvárásoknak, mégiscsak 560 embert kell leültetnünk estéről estére.

Azonban fontos, hogy a színészeknek is legyen visszatöltődési pillanatuk, amikor a lelkükkel foglalkozhatnak.

Úgyhogy azt gondolom, a Fénytörés pontosan ilyen anyag lesz.

A második nagyszínpadi bemutató esetén nem kell magyaráznom a hívószót, hiszen Ken Ludwig Sherlock Holmes és a Moriarty-rejtély című darabját mutatjuk be. Ez Magyarországon a Tháliában lesz látható először. A nézőink szeretik a krimit, nagyon jól fut nálunk a Gyilkosság az Orient Expresszen. Az új, téli bemutatónkban válogatott bűntényekkel kell megbirkóznia Sherlock Holmesnak, akit Zayzon Zsolt alakít majd, Watson doktorként pedig Mózes András lesz látható. Göttinger Pál rendezi ezt az anyagot, és ő is fordítja, úgyhogy egész biztos, hogy az ő színpadi rutinja nyomán egy igazán játszható szöveg születik. Színészi truváj lesz az egész, mert a két fő karaktert leszámítva Kövesi Csenge, Jaskó Bálint és Hevesi László összesen 23 szerepet játszanak el benne. Ahogy Az utolsó vacsoránál, úgy itt is egy nagyon filmszerű színházat tervezünk megvalósítani.

Ami pedig a Télikertet illeti, ezzel párhuzamosan Molnár Ferenc Olympiája debütál majd, Czakó Juliannával a főszerepben, Paczolay Béla fogja rendezni. És a frissen hozzánk szerződött Dóra Béla lesz a huszárkapitányunk. A darab intrikákkal és pletykákkal teli cselekménye miatt illeszkedik a Rejtélyek évadába. Paczolay Béla a nagyon olvasott rendezők közé tartozik, egy fél könyvtárat átbeszéltünk, mielőtt erre a darabra esett a választásunk.

Az utolsó nagyszínpadi bemutató Peter Shaffer Black Comedy-je lesz, Szabó Máté rendezésében. Ezt a komédiát sokan ismerhetik itthon is: az alaphelyzet az, hogy a játszóknál elmegy az áram, és a nézők azt látják, mi történik az áramszünet alatt. A főbb szerepekben Jámbor Nándort és Sóvári-Fehér Annát láthatjuk majd. A rejtélyt itt a sötétség adja.

Végül a Télikertben zárjuk a 2025/2026-os évadot a Tengeren című Conor McPherson-darabbal. A főrendezőnk, Kelemen József állítja színpadra. Egy ír kocsmában játszódik, ahol szenteste a férfiak összegyűlnek, mert jobb dolguk se akad, és egyszer csak bekopog az ajtón az ördög, majd leül velük kártyázni. A Tengeren világa nagyon hasonló a Télikertben gyakran játszott McDonagh-darabokéhoz. Öt férfi szerepel az előadásban, az ördög szerepében Szervét Tibor.

Ön színészként semmilyen módon nem lesz jelen az évadban?

Nem, én már az előző évadban sem vállaltam szerepet, pedig lettek volna a szívemhez nagyon is közel álló anyagok, és majdnem el is csábultam. Nagyon nehéz, mert mégiscsak színjátszóként gondolok magamra elsősorban, de ezzel meg kellett küzdenem, mert nem én vagyok a fontos, hanem a társulat. Nekem az a dolgom, hogy a társulatnak, a kiváló színészkollégáimnak mind-mind adjak olyan feladatot, ami őket megilleti. Tudom, valahol meghasonlott helyzet, de az igazság az, hogy

ha döntéshozó vagy, sok kollégáért felelsz, szinte lehetetlen olyan felszabadultan jelen lenni a színpadon, mint amikor mindezek nem terhelnek.

Nyáron végképp nincs időm játszani, mert ezt az időszakot a Kultkikötő viszi el, ráadásul Salföldre is muszáj közönséget szervezni, ami egy színház szempontjából alulreprezentált környezet, nem úgy kell hozzáállni, mint a pesti Broadwayhez. Plusz van egy gyönyörű kislányom, akivel a fennmaradó időmben foglalkozom, inkább rá koncentrálok.

Visszatérve az évadhoz: vannak alkotók, akik először rendeznek a Tháliában, például Szabó Máté, Szikszai Rémusznak pedig nemrég volt bemutatója, Dürrenmatt-tól A csendestárs. Mi alapján dől el, hogy kikre esik a választás?

Nyilván a társulaton belül is tudunk rendezőket kiállítani, gondolok itt akár Szervét Tiborra, aki az évadban a Romantikus komédiát rendezte, Zayzon Zsoltra vagy akár Tamási Zoltánra, akik szintén rendeztek már ebben a házban. Mindez nagyon jó, és társulatépítési szempontból is fontos, de szükség van a hivatásos rendezőkre is, akik egészen más felkészültségi állapottal, más elvárásokkal tudnak nálunk dolgozni. Azt gondolom, az ilyen próbafolyamatok „visszatöltik” a társulatot. Szabó Máté is egy olyan ember, aki telis-tele van energiával, ismereteim szerint nagyon szeretnek vele együtt dolgozni, mert keménykezű, nagyszerű rendező, és pont ugyanez elmondható Szikszai Rémuszról is. Paczolay Béla és Valló tanár úr más, viszont az a műveltség, az a gondolkozásra késztető, elemző hozzáállás, amit ők képviselnek, ugyanúgy fontos a társulatunk számára.

Az a színház, amelyik gondolkodásra készteti a játszót és a nézőt is, igazán nagy kincs.

Ha már a nézőket említette, érdekelne: tapasztalnak valamilyen változást a közönség hozzáállásában?

A nézői szokások nagyon megváltoztak, és arra is oda kell figyelni, hogy a fiatalabb korosztályt megszólítsuk. Éppen ezért indítottuk el a gyerekszínházi programunkat az Arizonában, mert belőlük lesznek a jövő nézői. Muszáj őket nevelni és színházra szoktatni. És persze szeretnénk valami jót és minőségit adni a 3-8 éves korosztálynak, szerencsére van igény ezekre az előadásokra is. Ez tehát az egyik fontos ügy, a másik pedig, hogy kicsit „lenyugtassuk” a nézőinket, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amikben képesek megélni a színházat. Erre nagyon alkalmasak a Télikertben futó előadásaink. Azt tapasztalom, hogy egyre kevesebb ideje van a közönségnek, szeretnek bejönni, és rögtön kapni valamit a színpadról. Nekem rettenetesen furcsa, hogy például amikor jön fel a vasfüggöny az egyik előadásunknál, de még sötét van, akkor azt látom, hogy általában mindig van 10-12 ember, akinek az arcába világít a telefonja. Már felgördült a függöny, de ők még nem érkeztek meg.

Ezt a fajta fókuszvesztést mindenki tapasztalja, és azt hiszem, pont emiatt a színháznak is sokkal provokatívabbnak kell lennie.

Ezalatt azt értem, hogy be kell szippantanunk a nézőt, és ezt pont az igényes szórakoztató előadásokkal tudjuk elérni, azokkal a produkciókkal, amik a kikapcsolódás mellett valódi tartalommal tudnak szolgálni. Megélt pillanatok kellenek a nagyszínpadra, a könnyed komédiákba is, mert ezek nélkül nem tapadunk meg a közönség emlékezetében. Az az előadás, amit már a színházból kifele menet elfelejtünk, nem ért sokat.

Van valami konkrétan megfogalmazott cél a Rejtélyek évadával kapcsolatban?

Nagyon fontosnak tartom a törzsközönség kiépítését. Az a vágyam, hogy ha Budapesten valaki szórakozni menne színházba, akkor egyértelműen a Tháliát válassza. Jó úton haladunk a közönségbázis kiépítésében. Fontos a szerepük, mert ők őszinték velünk, visszajeleznek egy olyan médiazajban, amiben egyre nehezebb rátalálni a közönség valódi igényeire. Egy oda-vissza kommunikációt szeretnék erősíteni, ami már ugyan elindult, de a következő évadban kiemelten fontossá válik. A társulat szempontjából az a cél, hogy mindenkinek jusson legalább egy olyan feladat a következő évadban, ami őt szellemileg izgalomba hozza. És itt kanyarodnék vissza az első gondolatomhoz: azáltal, hogy már jóval korábban elkezdődtek a tervezési folyamatok, az alkotók, a műszaki és a kiszolgáló személyzet jóval hamarabb tudja, mire számítson, megvan a helye az építkezésben, ami rengeteget jelent már most. Szerintem erre tud épülni az a siker, amit estéről-estére le tudunk aratni, hogy az előadásaink bekúsznak a nézők bőre alá, és nem felejtik azt a színház falain kívül sem.

forrás: https://fidelio.hu