Nyitott vagyok mindenre! - Interjú László Lilivel

László Lili szülei révén a kulisszák mögött nőtt fel, a színjátszás már gyermekkorában meghatározta életét. Tavaly végzett a Színművészeti Egyetemen, és most legtöbbször a Belvárosi Színház színpadán láthatják a nézők. Az egyetemi évekről, pályakezdésről és persze a legújabb bemutatójáról, a Szemünk fénye című előadásról beszélgettünk.

Művész családban nőttél fel, mennyire befolyásolta ez a pályaválasztásodat?

A színházhoz már egészen kicsi korom óta kötődöm, mivel anyukám gyakran bevitt magával az Operaházba. Előadás előtt pár perccel megfogta a kezem, és átszaladt velem a színpadon: keresztül a díszleten, a már kész sminkben és tütüben melegítő táncosok mellett – akiknek adott még egy-két instrukciót és mondott pár bátorító szót, mire ők azt válaszolták: „köszönjük Mesternő” – majd átsuhantunk a folyosón, a kedvesen mosolygó ügyelő, a kelléktorta, és még egy műanyag csirkecomb mellett is, végül ki a nézőtérre a „csak személyzet” ajtón át. Aztán az ölébe ültetett, és a fülembe súgta, hogy a szereplők éppen miről „beszélnek”, vagy milyen érzéseket táncolnak el. Az, hogy beleláttam ebbe a csodálatos világba, biztos, hogy belejátszott a pályaválasztásomba. És persze anyukám karrierje is inspiráló példa, kezdve azzal, hogy bejárta az egész világot, és mindent eltáncolhatott, mindamellett, hogy családot alapított és három gyermeket felnevelt.

Nem fordult meg a fejedben, hogy édesanyád nyomdokaiba lépj?

A szüleim is látták, hogy állandóan bohóckodom, és a színjátszás közben vagyok igazán felszabadult – a hetem fénypontja a Földessy Margitnál töltött három óra volt. És, bár sokféle táncot kipróbáltam – a művészi tornától és a jazz tánctól elkezdve a hiphop-on át társastáncokig – mégis egyértelmű volt, hogy a prózai színház jobban érdekel. Meg az iskolát is nehezen bírtam, ezért amikor felvételizni kellett volna a balettintézetbe, ahol elég kemény a tempó, úgy döntöttünk, hogy ezt inkább hanyagoljuk.

Hogyan élted meg annak idején a felvételit a Színműre? Volt más terved arra az esetre, ha nem vesznek fel?

Nem nagyon gondolkoztam azon, hogy mi lesz velem, ha mégsem sikerül. Csak a Színműre jelentkeztem. Bíztam benne, hogy sikerülni fog. Úgy voltam vele, hogy ha mégsem, akkor elmegyek dolgozni, elütöm az időt a következő felvételiig. Életemben nem izgultam annyira, mint akkor. Amikor bementem az első fordulóra, meg is jegyeztem, hogy nagyon izgulok, – mert a drámasuliban megtanultuk, hogy el szabad mondani, amit érzünk – és kérdeztem, hogy ihatnék-e egy pohár vizet. Persze – válaszolták, és én odaléptem az előttük lévő, fehér abrosszal leterített asztalhoz, amire ki voltak készítve az ásványvizes palackok és a lefordított üvegpoharak. Nem értettem, miért néznek rám olyan furcsán, amikor felfordítottam egy poharat és beleöntöttem a vizet. Kint aztán a többiek elhűlve mondták, hogy az a víz a tanároknak volt kikészítve, és nekünk, felvételizőknek a terem végében volt egy kisasztal néhány műanyag pohárral és egy kancsó vízzel. Én nem voltam ott, amikor ez elhangzott az előzetes felkészítésnél, mert bent mindenki annyira izgult és a kezét tördelve maga elé motyogta még utoljára valamelyik versét, hogy úgy éreztem, így nehéz lenne lazán bemenni, ezért inkább kimentem a levegőre. Szóval így történt, hogy az elsőrostán megittam a tanárok vizét, amit ők biztos belevalónak gondoltak, pedig csak tudatlan voltam.

Mennyire voltak nehezek az első évek az egyetemen?

A harmadik rostán végzetesen kifáradtunk, és alig vártuk a végét, hogy kipihenhessük magunkat. De azt senki nem mondta, hogy a következő két év ugyanennyire fárasztó lesz, és ott nem nagyon lesz idő pihenni. Nekem elég nehezen indult az egyetem, kezdve egy komoly sérüléssel. Gólyatáborban a reggel hat órai futás közben elszakadt a bokaszalagom, de persze nem mentem azonnal kórházba, mert nem akartam nyápicnak tűnni. Szépen elsántikáltam, rábuliztam, és másnap reggel egy hatalmasra dagadt, lehetetlen színű bokával ébredtem. Be kellett gipszelni, így nekem az első hét kimaradt az egyetemen. Ez nagyon megviselt lelkileg, kívülállónak éreztem magam a csapatban. A mozgásórákon nem tudtam részt venni, és csak ültem oldalt nézve a többieket. Végre kezdett a bokám rendbe jönni, amikor apukám kórházba került és október végén elhunyt. Érdekes, mennyire megváltozik a gyászban az ember – én legalábbis. Máshogy viselkedtem, volt bennem egy állandó alapfeszültség és azt éreztem, hogy nem vagyok önmagam. Homályos volt körülöttem minden, úgy éreztem, mintha nagyon hosszan álmodnék.

Hogyan tudtad mindezt megosztani az osztállyal?

Az osztály se nagyon tudott mit kezdeni ezzel a helyzettel, ők nem mertek kérdezni, én meg nem tudtam beszélni róla. Ez még nagyobb távolságot alakított ki közöttünk. Eleve nehéz beilleszkedni egy új közösségbe, az elején még senki sem az igazi arcát mutatja. Én például pont gólyatábor előtt kaptam szemüveget, és elhatároztam, hogy folyton hordani fogom, hogy engem már szemüvegesként ismerjenek az osztálytársaim, aztán örültem, amikor egyik nap nem volt rajtam és valaki megjegyezte, hogy „de furcsa vagy szemüveg nélkül”. Ezek olyan hülyeségek, amik visszagondolva nagyon nevetségesnek tűnnek, de szerintem mindenkinek van ilyenje tini korában, főleg, ha új közösségbe kerül. Mikor nagyjából négy hónapja jártunk a Színműre, az osztály kérésére Fullajtár Andreával egy olyan játékot játszottunk, amikor körbeülünk, és egyvalaki mindig beül középre, a többiek meg elmondják egyesével, hogy szerintük mik a jó és a rossz tulajdonságai. Én elég zavaros lelkiállapotban ültem be a kör közepére, úgyhogy nem csoda, hogy kiborultam, mert hirtelen teljesen idegen voltam saját magamnak azok alapján, amiket a többiek mondtak rólam. Érdekes lett volna ugyanezt a játékot ötödévben játszani, amikorra már tényleg megismertük egymást.

És mikor kezdett javulni a helyzet?

Az első félév végén az osztályfőnökeim mondták, hogy ideje lenne belehúznom. Tudják, hogy nekem mennyi nehézségem volt az első félévben és ezért nem tudtam úgy készülni, de ez így sajnos kevés lesz. Második félévre már egészen összeszedtem magam, harmadévben pedig megkaptam Zsámbéki Gábortól az egyik főszerepet a Sárga vonal című előadásban. Nagyon jól esett, hogy megszavazta nekem ezt a bizalmat, és ez egy visszaigazolás is volt a számomra, hogy akkor valamennyire sikerült behoznom a lemaradást.

Mennyire viszed bele önmagad egy karakterbe?

Az lenne a cél, hogy minden szerepben megtaláljam önmagam, vagy legalább önmagam egy szeletét. A Szemünk fénye című előadásban – amit most mutattunk be az Orlai Produkcióval Szabó Máté rendezésében – egy olyan csajt kell megformálnom, aki alapvetően nem hasonlít rám, mégis van némi átfedés a személyiségünkben, amin keresztül remélem hitelesen tudok majd belebújni a bőrébe.

Mennyivel érzed szabadabbnak magad most, hogy végeztél?

Sokkal! Két évadot töltöttem a Móricz Zsigmond Színházban, és azalatt ingáztam Budapest és Nyíregyháza között, de az idei évadban sajnos az egyeztetési nehézségek miatt már nem tudok lent is játszani. Nagyon szerettem az ottani munkáimat is. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetőségeim lesznek még, nyitott vagyok mindenre!

Tárgymutató

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió bsi budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál delila deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő grisnik petra gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hogy szeret a másik hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom komédium kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed

ITT TALÁLSZ MINKET

Megjegyzés


Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek különféle forrásokból gyűlnek össze - ezeket az egyes bejegyzések végén lehet megtalálni.

MI történik?


Hamarosan


Fejszék, fák

Ubi.


Üzenet

Név

E-mail *

Üzenet *