Tamás Attila a zene bűvöletében él

Tamás Attilának a zene tölti ki mindennapjait, szólaljon az meg a Vikár Sándor Zeneiskolában, a Móricz Zsigmond Színházban, avagy a Bencs Villában. Akkor boldog, ha munkája eredményeként elégedettnek, jókedvűnek látja a rendezvényeikről távozó embereket. 

A Vikár Sándor Zeneiskola igazgatója egyben teátrumunk zenei vezetője is. De hogyan került kapcsolatba a Móricz Zsigmond Színházzal?

– Egy alkalommal Pregitzer Fruzsina felkért, Nem viccelek, csak játszom című önálló műsorában legyek a zongorakísérője – idézte vissza. – Ebben az időszakban történt az is, hogy Kazár Pál, a színház akkori zenei vezetője megkért, a Csárdáskirálynő című nagyoperettben legyek a zenekar tagja. A 2006-ban a színházzal kialakult kapcsolat az évek során még szorosabbá vált. A Waterlooi csatától a Fekete Péterig több előadásban is közreműködtem. A Bál a Savoyban különösen emlékezetes számomra, hiszen abban vezényeltem először. Hello, Dolly!, Chicago, Bob herceg és sorolhatnám, milyen remek feladatok vártak rám. Nagyon szerettem kisebb formátumú előadásban is játszani, például a Fény és árnyékban, amelyben mindössze ketten zenéltünk. Élmény volt harmonikán játszani a Szibériai csárdásban. A Lila ákácban egész előadás alatt a színpadon ültem egy pianínó mellett. Nem kellett a hangszeren folyamatosan játszanom, de természetesen együtt kellett „élnem” a történésekkel. Másfél éve lettem a színház zenei vezetője. Nagyon örülök, hogy megkaptam a bizalmat a feladat ellátásához. A munkámban sokat kamatoztattam abból, amit az elődömtől, Kazár Páltól megtanultam. Közben újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznem, hiszen minden évadban egy olyan művet is bemutatunk, amelyben nagyzenekar játszik.

Mint Tamás Attila elmondta, a színház zenekari árkának nagysága körülbelül tizenhat zenész befogadására alkalmas, s ezt a létszámot igyekszenek is tartani a nagy zenés darabok esetében. Karmesterként folyamatosan figyelnie kell onnan a színészeket, ahogyan adott esetben a művészeknek is látniuk kell őt, mikor kell „belépniük” énekükkel a zenekar játékába. Ez nem mindig egyszerű, egy szerelmi kettős esetében például a művészeknek nem célszerű lepillantaniuk a zenekari árokba, ezért két tévéképernyőt helyeztek el a legoptimálisabb helyre. Elismerésre méltónak találja a Rózsakert Szabadtéri Színpadot, hiszen csúcstechnikával látták el a felújítás során a Benczúr téri színházat, amelynek kitűnő az akusztikája; országosan is a legjobbak között van a helye. Tamás Attila nem gondolja, hogy zeneszerzői vénával lenne megáldva. A Bencs Villában, a színházhoz tartozó irodalmi kávéházban is segíti a programok minél színvonalasabb megvalósítását. Először csak a zenei programokhoz igyekezett ötleteket adni, most már a villa működésének koordinálásába is besegít.

Tökéletes hangzás

Érdeklődve tekint a színház új évadára, hiszen a Szente Vajk rendezte ősbemutatónak, a „9 to 5” című musicalnek élő zenekari kísérete lesz. Már tanulmányozzák a művet, keresik hozzá a kottákat, a zenészeket. Ez nem is mindig olyan egyszerű, mint gondolnánk. A Chicago című musicalben például volt olyan hangszeres, aki előtt öt különféle instrumentum volt, s közben akár egyetlen számon belül is váltania kellett. Ehhez professzionális zenészekre van szükség. Az sem mindig olyan egyszerű, hogy az általuk elképzelt hangzás szólaljon meg. Tamás Attila szerint mindezeket nem nehézségekként kell felfogni, hanem a tökéletes hangzáshoz vezető útként.

Forrás: Sz. Kántor Éva  www.lokal.hu