A rivaldafény nemcsak a figyelmet vonzza, hanem veszélyt is hordoz

Interjú Göttinger Pállal

Pörgős rock and roll-krimivel hangol a nyárra az Orlai Produkciós Iroda. A Mojo című előadás egy kisemberről szól, aki nagy dolgok közepén találja magát. A rendezővel, Göttinger Pállal beszélgettünk.

Június végén, a Belvárosi Színházban mutatják be Jez Butterworth gengszter-komédiáját, a Mojót. A Soho nagydumás, kisstílű maffiózóiról szóló előadásban Csőre Gábort, Hunyadi Mátét, Nagy Dániel Viktort, Schruff Milánt és Szabó Kimmel Tamást láthatjuk.

A mojo sármot, karizmát, vonzerőt jelent az afroamerikai szlengben. Mennyire vonzó az a világ, amelyet Jez Butterworth darabjából ismerhetünk meg?

Tényleg sok jelentése van a mojónak, ezért hosszas keresgélés után a címet végül le sem fordítottuk. A darab egy klubban játszódik, az ötvenes évek második felében. A rock and roll-korszak hajnalán járunk, a londoni Sohóban, ahol feltűnik egy új sztár, Silver Johnny. Ezüstszínű öltönyben énekel, az összes lány rángatózik és elájul tőle. Butterworth azt a jelenséget mutatja be, ami egy csillag születését kíséri.

A rivaldafény nemcsak a figyelmet vonzza ugyanis, hanem veszélyt is hordoz.

És ahol üzlet van, ott megjelennek a riválisok is, nincs idő teketóriázni, felgyorsul az idő. Egyszer csak valami olyasminek a kellős közepébe kerülnek ennek a történetnek a szereplői, amivel nem volt korábban dolguk. A változóban lévő világ nemcsak a fiú, hanem minden körülötte lévő személyiségét is próbára teszi. A darab emberi viszonyokról szól tehát, barátságról, hűségről, betyárbecsületről, a siker nem mindig édes ízéről. Amellett, hogy sok-sok nevetésre készülünk, valójában meglehetősen drámai szüzsével állunk szemben.

A szerző egyenesen klasszikus tündérmeseként képzelte el a sztorit, két királysággal, és a tehetséges fiúval, akit az egyik igyekszik a másiktól bármi áron megszerezni. Téged mi fogott meg ebben a történetben leginkább?

Az már önmagában ajándék, hogy időt tölthetek az előadásban szereplő nagyszerű színészekkel. A darab kapcsán leginkább az foglalkoztat, hogy hogyan reagál a kisember, ha igazán nagy történésekkel találja magát szemben. A felgyorsult események miatt a nagy történések nem feltétlenül a nagy formátumú embereket találják meg. Ráadásul a nagyfőnökök meg sem jelennek a színen, a ruhatárost, a takarítót és a sofőrt látjuk csak, akik próbálnak kezdeni valamit a fejük fölött zajló játszmával, a körülöttük kirobbanó őrülettel és a szó szerint öldöklő küzdelemmel. Valakiben indulatokat kelt egy ilyen szituáció, másokat inspirál, vagy éppen frusztrál. Akad, aki nem folyna bele, más viszont úgy érzi, feltétlenül hallatnia kell a hangját, még ha az olyan vékony is, mint manapság egy dühös facebook-poszt. Mindnyájan sok tapasztalatattal rendelkezünk olyan folyamatokról, amelyek a szemünk előtt zajlanak, mégsem látjuk át őket teljesen, pedig közvetlen hatással vannak az életünkre. Azért is izgalmas számomra a Mojo, mert efféle helyzetekben lehetséges viselkedési módokat villant fel, és megsejteti azt is, hogy bármennyire úgy érezzük is, képesek vagyunk befolyásolni a körülöttük zajló eseményeket, rá kell döbbennünk, hogy ezekre tulajdonképpen nincs túl sok ráhatásuk. A darab azt súgja, hogy valójában tehetetlenek vagyunk, a körülmények áldozatai. A kérdés csak az, mi marad belőlünk, ha ebbe belenyugszunk.

A Mojo kutyaszorítóba került szereplői határhelyzetek sorát tapasztalják meg. Ha bíznának egymásban, ha közösen kezdenének gondolkodni, akár győztesként is kijöhetnének belőle, csakhogy ők berezelnek, és inkább a saját irhájukat igyekeznek menteni. Mit tanít a darab a közösségi létről?

A határhelyzet kulcsszó, én még a kezelhetetlenséget tenném mellé. A Mojo szereplői élik a kisstílű gengszterek békés mindennapjait, amelyet egy-két vérző orr zavar csak olykor össze, és egyszer csak felrobban a kezük között valami olyasmi, amin egyszerűen nem tudnak úrrá lenni. Ami történik, az túl nagy, túl sok, túl gyors számukra. Amikor ilyen helyzettel találkozunk, szinte mindannyian, törvényszerűen összeomlunk, aztán élesbe kapcsolunk, és reagálunk. Valahogy.

A krízisek az életünk részei, számolnunk kell azzal, hogy egyszer majd betoppannak.

És az már kinek-kinek a bölcsességén és az érzelmi intelligenciáján múlik, mit kezd velük. Anélkül, hogy bármit is elárulnék a cselekményből, annyit elmondok, hogy a darab végén olyan szereplő nő majd fel az új helyzethez, akiből nem néztünk ki addig túl sokat. Aki elégedetten hátradől, a tapasztalatival példálózik, tiszteletet követel, és úgy érzi, nem érheti már meglepetés, könnyebben elbukik talán, mint az olyanok, akik úgy rendezkednek be, hogy a szinte megoldhatatlan krízis a mindennapjaink része. Tehát nem rendellenesség.

A Mojóban sok múlik a ritmuson, hiszen a kisstílű gengszterek nagy dumáira épít, ezért erősen szövegcentrikus a darab. Mennyi idő alatt állnak össze ezek a finom kapcsolódások?

Amikor öten vannak egyszerre színen, és egymás mondandójába bele-belekapva, végül is együtt játszanak el egyetlen szerepet, az a helyzet tartogat technikai-tanulási nehézségeket. Az a tapasztalatom, hogy a rendező az ilyen próbafolyamatok elején kissé tanácstalan is, hiszen addig nemigen lehet a jelenetek finomításán dolgozni, amíg az egymásba érő, folyamatosan áramló szövegrészek nem kapnak életre. Mint a zenészeknek: skálázni kell végtelenül, mielőtt nekimegyünk a darabnak. Örülök az ilyesminek, mert a felszabadult játékosság, a higgadtság és a kreativitás tulajdonképpen szakmai minimum, de a csuklógyakorlat, gyakorlás és tornaóraszerű próba soha meg nem unható szakmai kihívás – az pedig mindig ránk fér.

Az összhangzat június 21-ére készül el, ekkor mutatják be a Mojót a Belvárosi Színházban. Mi lesz a sorsa ezután?

Az Orlai Produkció előadásainak általában az a sajátjuk, hogy idővel útra kelnek, és a Mojóhoz is olyan díszlet készül, ami ezt lehetővé teszi. Már nyárra is kinéz néhány vendégjáték – Balatonföldváron, Pécsett és Tihanyban játszunk majd többek között –, ősztől aztán újra a Belvárosi Színház repertoárjában tűnik fel a Mojo, amivel egyszer-egyszer a későbbiekben is ellátogatunk majd a vidéki közönséghez is.

Megosztás:
spacer

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hét domb fesztivál hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed