Májkonzervből német turista, Ötvös Andrásból szalonna

A tárgymutatóban: , , ,
A csemegepultos naplója

Az elmúlt három év egyik legsikeresebb budapesti darabja a Gerlóczy Márton azonos című regényéből színpadra adaptált egyszemélyes sztori Ötövös András arcleszakítóan zseniális előadásában. De miért is olyan jó végignézni, ahogy egy pesti író a csemegepultban szenved a napok monotonságában és a kibírhatatlan vevők gyűrűjében?


„A lókolbászok akarták így. A lejárt májasok. A kolozsvárik. Ők mentettek meg, hogy újra embernek érezhessem magam. Csemegepultos leszek. Nappal kolbászokat, este nindzsókat fogdosok. Erről szól majd az egyedülálló csemegepultos élete.”

A történet viszonylag egyszerű; főhősünknek, Márczy Lajosnak elege lesz mindenből, és elhatározza, hogy egyedülálló csemegepultos lesz a Vásárcsarnokban Jolival, aki mesterien kiokítja a húsok, felvágottak és a vásárlók fajtáiról, természetéről. A lelógó szalámik, kolbászok és tornyosuló májasok közül azonban felsejlenek a nőtípusok, pesti embertípusok és persze a kapcsolatok formái-fajtái, mindez cinikus humorba csomagolva. Személyes hangvételű beszámoló egy ideiglenes szakmaváltásról. Ötvös András besétál a színpadra, leül egy tejes rekeszre, és mesélni kezd. A közönség pedig jó 80 percen keresztül hallgatja, székbe szögezve, és még jó, hogy odaszögezve, különben le-le pottyannánk a székről a könnyes nevetéstől.

A darabot 2014 óta játsszák a Jurányiban, bár igen ritkán, és csak szuperlatívuszokban emlegették, de emellett sem tudtam, pontosan mire is számítsak ettől a monodrámától, ami regény formában egyáltalán nem egyszemélyes (az adaptációt Lökös Ildikó dramaturgnak és Göttinger Pál rendezőnek köszönhetjük). Első blikkre talán egyszerűnek tűnik a történet, de eljátszani, főleg egyedül, sonkákkal, kolbászokkal, csomagolópapírral bábozva, korántsem olyan könnyű. Ötvös András, aki a Katona József Színház társulatának tagja, nem mellesleg pedig a zseniális Isteni műszakban is játszott, olyan mértékig megdöbbentően jól és ezerarcúan alakít, amitől leesett az állam. Orlai Tibor producer valamire nagyon ráérzett. Picit tartottam tőle, hogy vajon másfél órát ki lehet-e tölteni egy egyszemélyes előadással, de az a helyzet, hogy Ötvös ezt nemcsak kitölti saroktól-sarokig, időben és térben is, hanem közben hiányt képez, és még simán nézném tovább, pedig a díszlet is (elsőre legalábbis) elég kevésnek tűnik: egy csemegepult, benne felvágottak, számlatömb, felmosó. Aztán persze megelevenedik és mozog ott minden, a pulóverből szomszéd lány, a lábszárból szerető, a konzervekből német turisták lesznek. Ötvös kezétől minden élő és mozgalmas lesz. Nem bábszínház ez, hanem tárgyanimáció, amiben egy emberundorral küzdő férfi tárgyimádata jelenik meg, mi alól átsejlik Gerlóczy sokszor cinikus és/vagy szarkasztikus humora, apróra darálva, kolbászba töltve.

Az előadás végén nem találtam szavakat, részben, mert magasan felülmúlta az elképzeléseimet, részben pedig, mert még mindig kapkodtam a levegőt a sok röhögés után. Ötvös András játéka elismerésre méltó, a darab nagyon patent és egyenesen kötelező, nem csak húsimádóknak!

Décsy Eszter




Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks