Katlanra kattanva

A tárgymutatóban:
Bár negyven fokban a túlélés az ember egyetlen vágya, kihagyhatatlan a „legemberléptékűbb” nyári fesztivál: a Baranya megyei Ördögkatlan. Szombaton már a nyolcadik „mezítlábas” összművészeti eseménysorozatuk zárult Kiss Mónika és Bérczes László főszervezésével.

Már szinte el sem kell mesélni, hogyan alakult az Ördögkatlan Fesztivál. Mert szinte mindenki tudja, hogy a Művészetek Völgyéből költözött át a Bárka Színház önálló minifesztiválja Baranya megyébe. Nem volt harag, csak pénzhiány és leszervezett programok. Másfél hónap alatt vonultak Pécstől délre a Szársomlyói Szoborparkba és környékére 2008-ban.

Három nap, három település, öt helyszín és ötezer látogató. Ma már öt nap és több mint 400 program vár Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya, Beremend különböző helyszínein. Míg egyesek vízkaputól vízkapuig araszolnak, árnyékból árnyékba menekülnek, addig a legtöbben órákat állnak sorban a tűző napon, hogy sorszámhoz jussanak egy-egy színházi előadáshoz.

A legelszántabbak akár hajnaltól várakoznak, és a levegőtlen, átforrósodott termekben boldogan megnézik az Örkény vagy a Pintér Béla és Társulata, a K2 vagy a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Szabadkai Népszínház vagy a Nézőművészeti Kft., a Vádli-Füge-Szkéné vagy a Pesti Magyar Színiakadémia, illetve a HOPPart produkcióit. Általában nincs semmiféle léghűtés, mert ahol van, ott is kikapcsolják, hogy a hátsó sorokban hallani lehessen az előadást. Egymáshoz izzadnak a fesztiválozók, a végén pedig fröccsel hidratálnak.

Az idei díszvendég az Örkény Színház, amely hozott magával saját előadásokat, Katlanra gyártott Örkény-vurstlit Örkény egypercesekkel és Máthé Zsolt Baróthy angyalai című csapatával, vetítenek régi produkciókat (a Piszkavastól a Finitón át a Bohéméletig), és bemutatják az évadnyitó Örkény-kertből ismert Örkény Esztrádjukat, ahol tényleg van minden: Karel Gottól Tina Turneren át Leonard Cohenen keresztül ismert kuplékig.

A karszalagos napi vagy hetijeggyel abszolválható minden szabadtéri koncert, esemény, az éjszakai törzshely a nagyharsányi focipálya színpada, ahol minden év Quimby-koncerttel kezdődik és Kiscsillaggal záródik. A Wombo Orchestrát hallottuk péntek éjjel, és esküszünk, hogy ezért a francia fúziós rézbandáért bármikor visszamennénk. A fesztivál pozitívuma a falvak közti stoppolás. Kipróbáltuk mindkét oldalról, és minden alkalommal jó fej útitársakat meg remek információkat kaptunk.

Többek között arról, hogy mire érdemes beülni, ami nagy segítség, mert a programfüzet nehezen kezelhető, a netes böngészést pedig a hiányos mobilinternet-lefedettség akadályozza. Ilyen ajánlással kerültünk például Dinyés Dániel irtó vicces Rossini operabeavatójára, amelyről az operát különösebben nem kedvelők is annyira felvillanyozódva jöttek ki, hogy talán szívesen adnak még egy esélyt a műfajnak. A sevillai borbély elemzése közben áriáktól és röhögéstől zengett a kisharsányi templom, és feltesszük, ugyanez történik hasonló programján, évad közben a budapesti Katona József Színházban is.

A fesztivál tophelyszíne a Vylyan terasz, amelynél a színpadot a fűből heverve vagy egy kis árokparton üldögélve lehet figyelni, kézben mondjuk a helynévadó valamelyik borával. Mi a Katlan másik díszvendégének, Dresch Mihály quartetjének koncertjére neveztünk be. Egy pillanatig sem bántuk meg, bár még jobban élveztük volna, ha a terepre beguruló Volvo tulajdonosa kikapcsolja a rádióját.

A Sziget Fesztiválon már járt a holland Le Cirque Du Platzak. A társulat mostani, Kermiz című előadására talpalatnyi szabad hely sem maradt. Az ígéretesen induló újcirkuszos előadás a fesztivál egyik sikerszáma lett, többek között a kredencbe önmagát hajtogató lánnyal, a fűnyírós-salátás figurával, a hősszerelmes spanyollal, a Kuka törpeszerű bohóccal, a Tiger Lilliesesre mázolt zenekarral és a nejlonszalagon akrobatizáló lánnyal, aki korábban színes pop-cornt árult magyarul.

Éjszaka Wahorn András fesztiváldíszvendéggel workshopoltunk, ami gyakorlatilag annyit tett, hogy hevertünk a réten, néztük a csillagos eget, miközben Wahorn és barátai körbemuzsikáltak, nyihogtak minket. Összefolyt a zene és a zaj, hol egy horkoló szomszédnak, hol egy csaholó kutyának köszönhetően. Ahogy a fesztiválokon szokás, lemaradtunk jó néhány vágyott programról, a szintén díszvendég Ránki Dezső hangversenyéről vagy a hat éve meghalt Cseh Tamásra emlékező Szevasz, Tamás! című dalolásról, valamint a Faluturisták című utcai performanszról és falusi szájtszíingről.

De így is azt tanácsoljuk: ha jövőre csak egy összművészeti fesztiválra mennek, legyen az az Ördögkatlan.
forrás: http://nol.hu/



Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks