Bérczes László: Megmutatni a jobbik részünk

A tárgymutatóban: , ,
A Művészetek Völgye szervezői 2008 júniusában pénzhiányra hivatkozva lemondták a Bérczes László által akkor már hat éve szervezett pulai programokat. A dramaturg-rendező és párja, Kiss Mónika nem sokáig szomorkodott, mertek nagyot álmodni, és másfél hónap alatt megalkották saját fesztiváljukat a villányi szőlőhegyek szomszédságában. Az elmúlt nyolc év alatt az Ördögkatlan ártatlansága ellenére is profivá érett, az idén minősített európai fesztivállá választották. Bérczes Lászlót az idei programok és egy Törőcsik Marival készülő beszélgetős könyv kapcsán kérdeztük.

– Kicsit meséljen az Ördögkatlan indulásáról. Szerelemgyerek, ha jól tudom.
– 2001-ben keresett meg Márta István, hogy a Bárka Színház társulatával, ahol akkor dramaturg-mindenes voltam, nem lenne-e kedvünk a Művészetek Völgyében, Pulán egy saját portát vinni. Hat éven át lelkesen szerveztük a színházi előadásokat, koncerteket, irodalmi beszélgetéseket. 2008-ban, másfél hónappal a fesztivál indulása előtt kiderült, hogy Márta Istvánék nem kaptak kellő támogatást, lefújták a Völgyet. A levegőben lógott a percre pontosan összeállított programunk. Valahogy mégsem csüggedtünk, hajtott minket a lelkesedés. Persze szerencsénk is volt. Ismeretségen keresztül jutottunk el Nagyharsányba, ahol Balassa Gyula polgármester tárt karokkal fogadott minket, de a környező településeken is nyitottak voltak az Ördögkatlan ötletére. Visszatekintve csenevész pár nap volt, de nagyon jól sikerült. Az első pillanatban tudtuk, hogy kell védnök. Olyan makulátlan két embert kértünk fel, akik támadhatatlanok, jó értelemben vett tekintélyek. Cseh Tamás és Törőcsik Mari, azt hiszem, az Ördögkatlan esszenciáját testesítik meg. Nekik szeretnénk megfelelni. Emberségükkel és azzal a minőséggel, amit az életükkel megteremtettek, igazi példaképek. Amikor az Ördögkatlant szervezzük, valahova oda szeretnénk felérni, ahova őket képzeljük. Bár Tamás már nincs köztünk, de ez még mindig így van.

– Az Ördögkatlan védjegye az ártatlanság. Az elmúlt nyolc év alatt meg tudott maradni tényleg mezítlábasnak a fesztivál, vagy ez ma már csak egy jól hangzó frázis?
– A kezdeti időszakban nagyon szabadon, kedvünk szerint szerveztük. Ahogy egyre nagyobb intenzitást követel meg tőlünk, úgy veszítjük el lassanként a szabadságunkat, egyre inkább felelőssé válunk. Persze bármikor mondhatjuk, hogy abbahagyjuk, de amikor ötven-hatvan ezer ember várja a fesztivált, ehhez időzítik a szabadságukat, akkor ezt képtelenség megtenni. Lopva a gondolatot Bereményi Gézától, azt szeretnénk, ha itt kicsit a jobbik részünket mutatnánk meg. Öt napra egy másik Magyarországot szeretnénk felmutatni. Azt, ami talán elveszett. Ahol az emberek derűsek, szeretettel néznek egymásra, ahol kíváncsiak vagyunk a másikra. A fesztivál végével talán mindenki visz haza valamit ebből az érzésből, ami a többi napon is vele marad. Ez az öt nap kivételesnek tűnik a 365-ből, utalva pedig Törőcsik Marira, ez nem normális. Ennek kellene természetesnek lennie. Vadromantikusan hangzik persze. De ha nem lennénk a magunk módján tudatosan naivak, akkor már rég véget vetettünk volna az Ördögkatlannak.

– Az idén milyen programok várják a hasonló lelkületű látogatókat?
– Most is Beremend, Nagyharsány, Kisharsány, Palkonya és a Vylyan Pincészet ad otthont a programoknak. Vannak fellépők, akik mellett kitartunk, akik az első Ördögkatlannál is önzetlenül ott voltak. Ilyen többek között a Quimby, Kolonits Klára, Mucsi Zoltán és Scherer Péter. De a mostani, nyolcadik Ördögkatlanon fel fog lépni Palya Bea, a Besh o droM, a 30Y, a Kiscsillag, Little G Weevil és a Pribojszki-duó, a Franciaországból érkező Wombo és a Brother Kawa, Szirtes Edina Mókus. Elég nagy lesz az egy négyzetméterre eső Kossuth-díjasok száma. Elfogadta a díszvendégséget Ránki Dezső világhírű magyar zongorista is, aki a beremendi Megbékélés kápolnánál a Hungarian Studio Orchestra kíséretében adja elő Beethoven egyik zongoraversenyét. Az idén hatvanéves Dresch Mihály, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja két kvartettel lép fel a Vylyan Teraszon, műsorában olyan számok szerepelnek, amelyek a népzene és a dzsessz egymásra hatását kutatják. Jön Wahorn András: ő barátaival, a Tapasztalt ecsetek nevű festőművészekből álló formációval, valamint a Búcsúkoncert Zenekarral is fellép, sőt falfreskót fest a nagyharsányi legendáról is. Darvasi László is ellátogat hozzánk. A Csurgói Református Gimnázium és a Jelenkor irodalmi estjein rajta kívül vendég lesz Kemény István és Nyáry Krisztián, tartanak kritikai szalont és slam-poetry esteket is. Ebben az évben folytatva a művészszínházi vonalat, az Örkény Színház egész társulata vendégeskedik nálunk. Műsoruk fókuszában a színház névadója, Örkény István lesz: látható lesz a Tóték és az Azt meséld el, Pista! Bemutatják az Anyám tyúkja című produkciót, a teljes társulat Esztrád címmel ad koncertet. Mellettük ott lesz még a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Szabadkai Népszínház, a K2 Színház, a Pintér Béla és Társulata, a Hoppart és a Pesti Magyar Színiakadémia is.

– Törőcsik Marival, a fesztivál védnökével szoros barátságot ápol. Mostanában hosszú órákat beszélgetnek múltról, emlékekről.
– Már írtam néhány beszélgetős könyvet, Cseh Tamással például. Évekig tartott, amíg Marit rá tudtam venni, hogy kötélnek álljon. Negyven-ötven órányi anyagot már felvettünk, csak meg kell írni. Kiadót is találtunk, de Mari dönti el, hogy mikor jelenhet meg. Sokszor mondja, hogy csak a halála után. Úgy lesz, ahogy ő kívánja. 
 
forrás: http://mno.hu



Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks