Egy hüvelykujj ebben a friss pitében

Lemezbemutató koncertre mindig egy kicsit másképp megyünk, mint egy átlagos, standard fellépésre vagy esetleg fesztiváli bulira, mert ilyenkor mindig készülünk kicsit arra is, hogy egy csomó ismeretlen – vagyis új! – számot hallunk majd. És izgulunk is a kedvenceinkért, hogy jól sikerüljön a premier; meg persze önző módon saját magunkért is, mert nemcsak ők vesztenek azzal, ha gyengébb anyaggal állnak elő, mint amilyet elvárna tőlük a publikum – hanem (és elsősorban…) mi! Mi járunk rosszul, ha kedvenc zenészeink gyengébb anyagot raknak össze az új lemezükön, mint amilyet megszoktunk tőlük. No persze, a Firkinnel egyelőre nem fordult még elő ilyesmi!

A lemezbemutató koncertek izgalmához tartozik az is, hogy persze egy-két szám már „kiszivárog” előre, főleg manapság, az internet meg a közösségi portálos megosztások idején. De persze így volt ez régen, a bakelitek érájában is, hiszen már akkoriban is rendszerint piacra dobtak az új album megjelenése előtt egy-egy kislemezt, az A és a B oldalán egy-egy ízelítőnek, kedvcsinálónak szánt zeneszámmal. S persze igyekeztek ilyenkor mindig a legslágergyanúsabb, legslágeresélyesebb szerzeményeket kinyomni, mert ezeken mérték le, hogy várhatóan mennyire fogy majd a nagylemez.

Akár pápa is lehettem volna

Így volt ez most a Firkin esetében is, sőt, az If I Could Be The Pope című számukat – még a hivatalos megjelenése előtt – egy nyereményjátékhoz is felhasználták: a dalt már hetekkel a lemezbemutatót megelőzően elérhetővé, letölthetővé tették a honlapjukon (+ a Facebook-profiljukon…), és úgynevezett rajongói videókat vártak az érdeklődőktől, a pályázóktól.

Szóval csapj a lovak közé, töltsd le, nyess, forgass, kaszabolj… és készíts az egészből egy ritmusra vágott filmecskét, valamit, akármit, amit ez a dal ihletett, valamit, amit ez a zene hozott ki belőled. Így hát, miközben a pályázatra folyamatosan érkező videókat néztük és értékeltük magunkban, az If I Could Be The Pope szépen lassan, de biztosan beette, beégette magát a kisagyunkba.

A Celtic Folk Punk blog is ugyanezt a számot tette közzé még a lemezbemutató előtt, plusz, ha már ott voltak, meg bíbelődtek is vele, akkor mellécsapták a Donegal Danny és a Parasite’s Lust című szerzeményeket is. Online meghallgatható… Persze, egy alaposan és ügyesen felépített kampány része volt ez, hiszen felesleges is volna nagy-nagy lemezbemutatót tartani, ha előtte nem csigázzuk fel iránta az érdeklődést. De aztán a maximumra az egésszel!

Szótári jelentés

Hát most az van, hogy ha felütjük az angol–magyar szótárt, ott azt találjuk, hogy firkin szó egyszerűen csak bödönt jelent, ami ugyan összefüggésbe hozható az űrmértékekkel, s azokból is a nagyobbik fajtákkal… Ez ugyanis egy kilencgallonos sörűrmérték, egészen pontosan 40,9148269 liter. A bőség és a gombóc közhelyes esete, ugye…

Persze a szótárakat is ki lehetne lassan majd egészíteni azzal, hogy ez bizony egy kelta folkpunk, vagyis kelta-ír bulizenét játszó magyar zenekar neve. De ez az adat meg már sokkal inkább lexikális, semmint szótári…

A Firkin zenekart 2008-ban alapította az erdélyi származású – korábban a M. É. Z. és a Shannon.hu formációkból ismert – Péter János fuvolás. Most persze én abból indulok ki, hogy olvasóink többsége ismeri az együttest, ezért túlzottan nem bonyolódnék bele karriertörténetük részleteibe. Mindennek a lényege ugyanis röviden csak annyi, hogy a Pogues és a gyakorlatilag világszerte hihetetlen népszerűségnek örvendő Flogging Molly, illetve a Dropkick Murphys által már alaposan kitaposott utat járó – és ezek dalait is feldolgozó – zenekar első lemeze, a Firkinful Of Beer már a következő évben megjelent. A Unit Magazin akkortájt így írt róluk: „Olyan zenét játszik a zenekar, amire nem lehet nem táncolni, ami szikrát pattint a térdekbe és a talpak alá, sikolyokat és üvöltéseket fakaszt a torkokból…”

És aztán jöttek szépen sorban a további lemezek: a WHUP! 2010 novemberében, valamint az igazán szenzációs Igyunk pálinkát! 2012-ben. Mert hát persze voltunk már korábban is igen sokan, akik szerettük a folkalapú, helyenként azonban punkba, rockba átcsapó kelta-ír bulizenét, külön megbecsülve akár még azt is, amikor a Pogues énekese, Shane MacGowan hullarészegen kibotorkált a színpadra, és abban a fizikai állapotban két értelmes konferáló mondatot ugyan képtelen volt elmondani… De amikor elkezdődött a zene, akkor viszont úgy énekelt, és olyan koncertet csinált, hogy kevesen érhetnének fel akárcsak a bokájáig is, akár színjózan állapotban is! Szóval népszerű volt ez a műfaj korábban is, Magyarországon is, így hát a Firkin is hamarosan ismertté vált, albumai iszonyatos sebességgel bearanyozódtak. Az Igyunk pálinkát! mégis olyan értelemben hozott áttörést, hogy magyarul énekelték el a közismert és népszerű dalokat, mint a What can we do with the drunken sailor, a Seven drunken nights vagy éppenséggel a Flogging Molly által sikerre vitt Whats left of the flag. Így lett ez utóbbiból egy gyönyörű ballada Megtépett zászló címmel. A Seven drunken nights pedig Hetedhét székely címmel a koncertek elmaradhatatlan himnuszává lépett elő.

A dalfordítások nagyszerűen sikerültek, így a Firkin hamarosan népszerűvé vált az angol szövegeket nehezebben fogyasztó közönségrétegek körében is. Az együttes negyedik születésnapi bulijára már a kamerákat is felszerelték, így hát ez hamarosan DVD-n is megjelent Keep On Firkin címmel, s ugyanezt az anyagot a tavalyi fesztiválszezonra zenei CD-ként is piacra dobták. Ennyit hát a lexikonhoz… Így érkezett el ugyanis az ötödik album ideje. Finger in the pie!

Dupla Guinness

Előzenekarként a Colleen együttes köszöntött bennünket a Barba Negrában. Az alkalomhoz illően ők is a Firkinhez hasonló, kelta-ír alapú zenét játszanak, az elmaradhatatlan hegedűvel és fuvolaszóval, de mondjuk, náluk játszik egy billentyűs is a zenekarban, Dakos Lilla személyében. Elsősorban instrumentálisan erősek hát, az énekszólamokra még ráfér a gyúrás (meg a konditerem…), bevallom, azokból nem sok maradt meg bennem.

Az alkalomhoz illő korsónyi Guinnessért azonban iszonyatosan sokat kellett sorban állni – csak egy pultnál csapolták –, így hát mire sorra jutottam, megérlelődött bennem a gondolat, hogy bizony veszek én belőle rögtön kettőt, biztos, ami biztos, nehogy már a koncert közepén fogyjon el a söröm, s aztán majd a legjobb részeket töltsem ismét ott kígyózva a csap előtt.

Kár is lett volna értem, mert a sebtében meghozott döntés helyénvalósága szinte pillanatokon belül be is igazolódott… A zenekar egyrészt azzal tartotta fent folyamatosan a buli intenzitását, hogy felváltva játszottak régi, népszerű dalokból, illetve az új album számaiból álló blokkokat. S közben egy alkalmi koncert-show-hoz méltóan, rengeteg vendéggel szórták meg a színpadot. Velünk volt ezen az esetén – hogy legyen ebben a történetben most egy vajdasági szál is – a Kormorán zenekarból (vagy a Barapartyból?…) ismert, zentai születésű, de moholi származású Fehér Nóra, aki a Firkin új albumán énekel életében először angol nyelven. Turáni Csongor a kelta zene magyar doyenje – akit a kelta-ír bulizene magyarországi meghonosítójának is tartanak –, jellegzetes ősz hajáról és elnyűhetetlennek tűnő sapkájáról összetéveszthetetlenül felismerhető, ő nemcsak a Firkin-koncertek, de a zenekar albumainak is rendszeres vendége. Az immár Kossuth-díjas Szabó Attilából, a Csík zenekar prímásából egy bő évtizeddel ezelőtt, még 2001-ben Lovasi András csinált rocksztárt, amikor vendégművészként meghívta a Bandi a hegyről című szólólemezére, de azóta játszott már többek között a Quimbyvel is, mostanság pedig a Firkinnel, és szemmel láthatóan jól érzi magát ebben a szerepkörében, ami száz százalékban át is jön a közönségbe a színpadról. Göttinger Pál, a Bárka Színház társulatának tagja, színész és rendező pedig lényegében „külsősként” is a zenekar teljes jogú része, csak hát színházi elfoglaltságai mellett nem mindig vehet részt a koncerteken…

No, ezt a lemezt aztán igazán jól bemutatták nekünk, örvendünk, s részünkről a szerencse; a koncert-show remekül sikerült. Az új dalok így első hallásra keményebbeknek, rockosabbaknak, helyenként pedig punkosabbaknak is tűnek, mint a korábbiak, de könnyen lehet, hogy ezt csak az élő előadás intenzitása, a pogo, az ugrálás, a tánc, a stage diving teszi. Néhányszor még egészen biztosan meg kell hallgatnunk az új CD-t, hogy erről mérvadóan nyilatkozhassunk, és megalapozottan véleményt alkothassunk. De amint ez megtörténik, ígérem, ti lesztek az elsők, akiket értesítünk erről.

Megosztás: