Kóstolja meg a Bivaly-szuflét!


Belátom, a címbeli étel elég bizarr! Kíváncsi a receptre? „Egy szuflénál minden a sütőn múlik, hogy hova teszed a sütőben, hogy 160 fokon legyen előmelegítve. Hogy mennyire apró a hagyma, de azt vágni kell ám, a hagymát csak ezek a bergeci gyökerek turmixolják. A fácánt, meg, mondjuk a bivalyhúst szabad turmixolni, nem elegáns, de szabad, főleg a bivalybélszínt, mer’ az nagyon kötött… és aztán apránként bele a besamelbe, ahogy a felvert fehérjét is… mint a kis Túr anyja kebelébe… nem egyszerű!”

Ám ha színdarabként nézzük a közelmúltban bemutatott Bivaly-szuflét, akkor így sorjáznak a hozzávalók: Vegyünk négy összeszokott, ezúttal szökésben lévő gengsztert alakító színészt Nézőművészeti Kft. márkanévvel (gondosan ügyelve a Scherer Péter, Mucsi Zoltán, Katona László, Kovács Krisztián összetételre), majd kivételesen keverjük hozzájuk vendégművészként Horváth Lajos Ottót. Adagoljuk a cselekményt az osztrák–ukrán (nincs tévedés!) határra, egy félig leégett kastélyszálló konyhájába. Bőségesen fűszerezzük az író Parti Nagy Lajossal, ő adja csak vissza igazán a játékos magyar nyelv sava-borsát! Kell még bele csipetnyi vér, alkohol, maffia, fegyverarzenál, bürokrácia, korrupció, lehetőleg kortárs kivitelben és kétharmados többségben. A hab a szuflén: az abszurd, abszurd, abszurd, minden mennyiségben!

Hogy milyen ízt kapunk a darab végén? Garantáltan keserédeset! Kóstolni a fővárosi Szkéné Színházban és a tatabányai Jászai Mari Színházban lehet. Sőt érdemes! Élvezze annyira, kedves olvasó, ahogy jómagam.

Megosztás: