Nem akarom becsapni a közönséget

Litkai Gergely simán eléldegélhetne jogász végzettségéből, ehelyett a Thália Kabaré művészeti vezetője, a Dumaszínház főszerkesztője, a Comedy Central tanácsadója, és mivel a független színházak rajongója, mindezek mellett még a Független Thália Projekt egyik szellemi atyja is. Céljai között szerepel a műfajok közelítése és olyan új, kísérleti produkciók létrehozása, me­lyek­nek egy kőszínház biztos talajt adhat.

Hogyan indult a Független Thália Projekt?
L. G.: Mindig nagy rajongója voltam a független színházaknak, ezért fölvetettem a Tháliában, milyen jó lenne együttműködni velük, először csak vicces dolgokban, aztán minél szélesebb körben. A FÜGE Produkcióban jó partnerre találtunk, a főváros pedig támogatta az el­kép­ze­léseinket, így elindulhatott a projekt.

A kabaré tekinthető színháznak?
L. G.: Dramatikus műfaj az is, ám a klasszikus kabaré sokban különbözik a színháztól. A mi elképzelésünk mégis az, hogy idővel a kabaré műfaját közelítsük a színházhoz, és színészileg is jobb tel­je­sít­ményekkel adjuk el a humoros tartalmat. Jó példa erre a nagyon jól működő, népszerű Rádiókabaré, ami sokkal inkább szöveges poé­nok­ra épül, mint helyzetkomikumra. Az lenne a cél, hogy igazi drámai feszültségekből tudjon építkezni egy kabaréjelenet, mint például Stephen Fry és Hugh Laurie műsoraiban. 

Amikor átvetted a Mikroszínpad vezetését, gondoltál arra, hogy azok igényeit is ki kellene elégíteni, akik korábban a szokványos kabaré miatt jártak oda?
L. G.: Ez nem a mi feladatunk. Úgy gondolom, ha egy színház fővárosi támogatást kap, inkább az a dolga, hogy kísérleti előadásokba vágjon bele, olyan munkákba, amelyek nem feltétlenül állnának meg a saját lábukon. De a Magyar Rádió rendszeres kabaréfelvételei is a Mikroszínpadon vannak, így az aktuálpolitikai kabaré iránti érdeklődést is ki tudjuk elégíteni. Amellett a nézők igényei is átalakultak, mi pedig nem a múltban, sokkal inkább a jövőben szeretnénk gondolkodni. Erre jó példa a februári Humorfesztivál, amire olyan előadásokat próbáltunk összeválogatni, melyek nagy része újító szellemű. Ilyen a Katona József Színházból A gondnokság, a Sanyi és Aranka Színházból a Roadmovie, a Karnyóné Nyíregyházáról vagy a Gólem Színház Lefitymálva című előadása. Olyan klasszikus stúdiódarabok kerültek a programba, amelyek megmutatják, milyen más lehetőségek vannak még a humorban és olyan nagyszínpadi produkciók, melyek szerintünk jó minőségűek és szórakoztatóak.

Beleszóltál a válogatásba?
L. G.: Nem akartam, hiszen vannak, akik nálam tájékozottabbak színházi ügyekben. Ilyen például Kárpáti Péter, aki a színházi előadásokat válogatta, a kabaré és a stand up műfajhoz pedig Oláh Andrást kértem fel, aki az Info Rádió kulturális tudósítója.

Ahogy a kabarénál a színházhoz való közelítésre törekszel, úgy a stand upnál igyekszel megtartani a klasszikus formát. 
L. G.: A stand upot a saját műfaji szabályai szerint szeretnénk működtetni továbbra is, és erre megvan a saját helyünk a Dumaszínházban. Magyarországon leginkább a történetcentrikusság a jellemző, de ez is sokat differenciálódott az elmúlt időkben, így a Dumaszínházban is támogatjuk az új, kísérletező produkciók létrejöttét. Kis ország vagyunk, ahol egy olyan műfajnak, mint a humor, sokkal több inputra van szüksége ahhoz, hogy életben tudjon maradni és az emberek ne unják meg.

A Mikroszínpad és a Dumaszínház közönsége közelíthető egymáshoz?
L. G.: Talán a Rádiókabarénál van a legnagyobb átfedés, de egy alternatív színházi előadás és egy stand up est közönsége között nagyon nagy eltérések vannak összetételben és számban is. De a stand up is sokféle lehet. Ha például a néző eljön egy Kőhalmi- vagy egy Bödőcs-estre, akár sokkal többet is kaphat, mint egy átlagos színházi előadáson, hiszen náluk előjönnek komolyabb kérdések, felvetések is, miközben vannak olyan estjeink is a Dumaszínházban, ahol nem valószínű, hogy nagyon sok üzenettel tér majd haza a néző, de ott nem is ez a cél, csupán a jóféle szórakoztatás. Nem akarom becsapni a közönséget. 

A Független Thália Projekt kapcsán több új előadás került a repertoárba.
L. G.: Novemberben kezdődött a projekt néhány produkcióval, melyek folyamatosan láthatók lesznek nálunk. Ilyen például az Áldja meg az Isten, Mr. Vonnegut a KoMától, a Telefondoktor Göttinger Pál előadásában, a Neptun Brigádtól a Váltságdíj, a Tünet Együttes Priznic című előadása vagy a KoMa új produkciója, a Próféták. 

Hogyan tudja a Thália segíteni a független színházakat a játszási lehetőségen kívül?
L. G.: A független színházak jelenlegi költségvetési helyeztében épp a létrehozás a legnagyobb probléma, és nagyon örülnénk, ha ebben segíteni tudnánk, az elkészült előadásokból pedig tévéjáték is készülhetne. Most várjuk azokat a projektjavaslatokat, amikben együtt tudunk működni, de mert független produkciók, mi az alkotói folyamatba nem szeretnénk beleszólni. A cél, hogy ezek az előadások aztán minimum havi 3-4 alkalommal játszhatók legyenek, hiszen kizárólag akkor van értelme a marketingnek és a befektetésnek. 

A Comedy Centralban még műsorszerkesztőként is dolgozol. Nem gondoltál arra, hogy elég lenne ezek közül az elfoglaltságok közül egy is?
L. G.: Ezek nagyban összefüggnek egymással. Attól lesznek képernyőképesek például a stand up előadások, ha van színházi hátterük. Ugyanez áll a kabaréra is. Így jöhetett létre a Szomszédnéni Produkciós Iroda önálló kabaréestje a Mikroszínpadon. A kezdeti 30 nézőből mára már elővételben telt ház van. Amikor megérett az előadás, felvettük a Comedy Centrallal, és tévés produkcióként is megállja a helyét. Ha pedig akár a tévén keresztül is eljut új nézőkhöz egy ilyen kabaré vagy akár egy független színházi produkció, és megtetszik nekik a forma, talán eljönnek a színházba, s más előadásokat is megnéznek majd. 

Megosztás: