Villan a sarka

by - 15:18:00

„This is Sparta” – áll a görög oszlopokra erősített plazmatévén a nyitóképben, már amikor felkapcsolják a villanyt. Persze az ókorban se plazmatévé, se villany nem volt, és nem jelent meg a Mítosz című fiktív bulvárlap sem, ellenben az alkotók (díszlet: Cseh Renátó, rendező: Göttinger Pál) mozgóképes műveltségében nyilván mérföldkövet jelentett a 300 című alternatív ókori opusz, és ez jó alapot is teremthetne ahhoz, hogy Offenbach vígoperáját (avagy, ahogy Kaposváron a színlapon áll: nagyoperettjét) kortárs formában és fogyasztható módon vigyék színre.

De nem teremt. Ugyanis az előadás tökéletesen két síkra szakadva működik tovább. Van a prózai rész, amelyet elvileg Szabó Borbála szövege teremtene előadáskompatibilissé. Azonban vígopera-szövegkönyv helyett sematikus bohózat kerekedik a görög adóságválság elkerülését szorgalmazó összeesküvés kapcsán fejét felütő szerelmi történetből. Összetett és több szinten értelmezhető színpadi tevékenység helyett a cselekmény humoros, ám igen felületes ismertetése zajlik. Van furmányos főpap (Kalkhasz: Kőrösi András), testvére ellen fenekedő erőszakos főkirály (Agamemnón: Nyári Oszkár), műveletlen és üresfejű Akhilleusz (Fándly Csaba), egymást kiegészítő ikerkirályok (Ajax I. és II.: Hunyadkürti György és Szvath Tamás), valamint egy gyönyörűen éneklő emós Oresztész (Nyári Szilvia, aki az előírt hangfaj biztosítása okán bújt nadrágszerepbe), ők a buffók, és valamely oknál fogva ők válnak az előadás főszereplőivé. Ne köntörfalazzunk: azért, mert az összeszokott társulati tagok úgy viselkednek, mintha színházi előadásban vennének részt, kibélelik a jeleneteket, ötleteket találnak, egyszóval dolgoznak azon, hogy valami történjen. Az, hogy végül is nem történik semmi, nem az ő felelősségük.

Hanem a dramaturgé (ilyen munkatársat nem jelöl a színlap) és a rendezőé. Ugyanis a szerelmi szálat nem igazán lehet eldolgozni a darabszerű valami szövetében, sőt igazából csak a második felvonásban kezd úgy tűnni, hogy ennek a történetnek Szép Heléna (Kolonits Klára amennyire erőteljes az éneklésben, annyira kevéssé meggyőző a prózai részekben) és Párisz (Hüse Csaba e szerepben mutatkozva be a kaposvári nézőknek ad számot kétségtelen énekesi és színészi tehetségéről) egyaránt a két kulcsszereplője. Az igen epizodikus hatású előadásban azonban mindvégig kiegyenlítetlennek érződnek a különböző történetszálak, csak az egyértelmű, hogy mindenképpen habkönnyű fogyaszthatóra van véve a produkció. Ne legyen félreértés: nem az a baj, hogy „görög adósságválság” közepette játszódik a történet, hogy bulvárlap-kivágatok (Heléna megcsalta Meneláoszt! Akhilleusz sarkat villantott! stb.) jelzik az átkötéseket, hogy Akhilleusz és Párisz tévévetélkedőben küzdenek meg egymással, hanem az, hogy ez nem alkot szoros és egyértelmű formát, a történet nem válik színházilag izgalmassá, ráadásul az egész leesik Offenbach légies, szellemesen játékos, azonban rétegzett, a Dinyés Dániel vezette nagyzenekarnak jelentős és méltó feladatot adó zenéjéről. Persze nem arról van szó, hogy ne lehetne az Offenbach-muzsikát összeházasítani a modern, korszerű vagy akár popos formákkal, hogyne lehetne. De mintha ez esetben a nagy könnyedség közepette az előadás alkotóelemei széthulltak volna, és semmi nem tartaná össze az egészet.

Arról nem is szólok, hogy egy színházban furcsa ennyire széttartóan kezelni a görög mitológiát. Ha egyszer a színház fent, a stúdióban az Antigoné által érvényes és releváns, komoly dolgokat fogalmaz meg, akkor nem lehet egy ahhoz kapcsolódó sztorit reflektálatlanul bohózattá tenni a nagyszínpadon. Nem a sokszínűség elvének kizárásáról van itt szó, hanem egyszerűen valamifajta szervező erejű szemléletről, ami elemien hiányozni látszik a Csiky Gergely Színházból – de az is lehet, hogy inkább párhuzamosan több jelen lévő, egymást bizonyos szinten kioltó szemléletről van szó.

Azt sem teszem hozzá, hogy az operett/vígopera zenei bonyolultságát nem föltétlenül kell végletesen leegyszerűsített sztorival egyensúlyozni. Éppen a kaposvári színház történetének példája bizonyítja, hogy a másik irány igenis járható út. Még az is elképzelhető, hogy ez esetben a páholyok fele sem lenne üres.

(2012. október 20.)

Ugrai István

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed