A nap kritikája (MGP): A mélabús szeretkező és a többiek

Esterházy-darab a Bárkában

Kétszáz éve halt meg Joseph Haydn. 2009 Haydn-év volt. Esterházy Péter pályázati darabot írt a Bárka Színháznak Harminchárom változat Haydn - koponyára címmel. A pályázatot megnyerte. Esterházy nagyvonalú megengedéssel nem szólt bele a színre állításba. A színház nem kisebb rosszindulattal eljátszotta, amit az író megírt nekik. Karinthy Frigyes egyik gúnyiratában áll: a darab értékből az előadás sokat levont, és az előadás értékén sokat rontott a darab.

Molnár Gál Péter| NOL| 2009. december 19.

Kétszáz éve halt meg Joseph Haydn. 2009 Haydn-év volt. Esterházy Péter pályázati darabot írt a Bárka Színháznak Harminchárom változat Haydn - koponyára címmel. A pályázatot megnyerte. Esterházy nagyvonalú megengedéssel nem szólt bele a színre állításba. A színház nem kisebb rosszindulattal eljátszotta, amit az író megírt nekik. Karinthy Frigyes egyik gúnyiratában áll: a darab értékből az előadás sokat levont, és az előadás értékén sokat rontott a darab.

A díszlet magasában szerzői előírásnak megfelelően kivilágított számlap jelzi, hányadik jelenetnél tartunk. Olyan ez, mint a pesti Metró óramutatója, ahol nem azt jelzik, mikor jön a következő kocsi, azt írják ki: hány perce ment el az utolsó járat.

Miért éppen 33 jelenetből áll a szerző képzettársítási, önmagába belebeszélő, reflektáló, kétkedő, mégis állító, disznólkodó, lefokozó, megistenülő, vendégszövegeket kézimunkával beillesztő, nem összefüggő mozaikszerkezete? Erre csak íróbarátjának, Nádas Péternek Takarítás drámájából felelhet meg egy idézet: „ZSUZSA: Hatvanhat, szád a seggemre pattanhat. JÓSKA: Annak a fele harminchárom. ZSUZSA: Nyald a seggem télen-nyáron." Vagyis Esterházy gyermekien triviális tréfája Nádas trágár rigmusából nyerte címét.

Esterházy kalandozik Haydn körül, miként a Pesti Színházban Rubens alakját használta naplóíró-önvallomásra. Hasonlít egymáshoz a két színháznak játékra odaadott mű a nem-euklideszi dramaturgia kikalapálásában. Ez megkönnyíti az író helyzetét. Megnehezíti a színházét és a színészekét.

A színész kénytelen előrelapozni és visszautalni szövegekre, adatokra, adalékokra. Kénytelen megérzékíteni eseményeket, amik nincsenek benne a darab szövegében, de benne voltak a szerző fejében íráskor. Fölényes szellemi munkát kíván az előadóktól, hogy kövessék szerzőjük gondolatmeneteit, gondolatugrásait, gondolatbakugrásait, szaltóit, duplaszaltóit. Hűséges és élvezetes megszólaltatásra egyetlen alkalmas előadó van minderre: Esterházy Péter, a nagygyakorlatú felolvasó, laudátor, ironikus ünnepi szónok, elmés poentőr, titkon műveltségi tartományokra utaló, sikeres magyar és németnyelvű pódium-előadó.

A Bárka Színház társulata - ahol közmegegyezésszerűen Hejdennek mondják Haydn nevét...netán Händel névrokonának hiszik? - nehézségekbe ütközik a szövegek emelkedettségének és iróniájának egyidejű érvényesítésében. Az egykor jobb színészi napokat megélt Ilyés Róbert színészileg bele is rokkan feladatába. Hátára szíjazott angyalszárnyakkal, polgári szürkében baljós humortalansággal igyekszik tréfálózni. Ez színészeink többségénél rikító poentírozást jelent. Zsíros töltött káposztától elnehezült gyomorral való élcelődést. Könnyedség helyett kétségbeesett megnevettetési igyekezettel. A humortalanság leterítettjei között van az alkatra kedélyesen piknikus Gados Béla. Kínai számára az irónia. Kardos Róbert a díszlet padlásán szétszaggatja az összetartozó mondatrészeket. Egyenes közlés helyett tréfásnak szánt mondatokat csuklik elő. Feje fölött, mint az operában kiírják a németül hangzó dal: Die Welt ist jetzt ä Dreck/ A világ most egy szar.

Benedek Miklós gyomorsav túltengéses Haydn-papa. A zeneszerző életkedvét, humorát elhagyja. Csak az alkotás gondja csikarja. Luigia Polzelli szopránénekesnővel (Réti Adrienne) erotikus artistamutatványt végez zongoraszéken. Réti éneklés helyett is légzéstornát mutat be. Benedek szerelmi-szeretkezőként is mélabúval viseli zenetörténeti nagyságát. Minden esetre emberibb, mint volt Sigmund Freud alakjában egy tökéletesen elfeledett darab előadásán.

A Mozartot képviselő fehértrikós Telekes Pétert zenei ügyelőnek gondoltam, míg csak táncolni nem próbált. Lázár Kati gyakorlott ügybuzgalommal rosszban sántikál Esterházy szövegeivel.

Kálid Artúr = E. Herceg, a zeneszerző gazdája. Nevét tapintatból elhallgatja a szerző, mint bírósági hírben tenné, nehogy valaki is arra gondoljon, hogy rokoni szálak fűzik a „fényes" herceghez. Kálid szellemesen megérti a vicceket, komoly képpel mondja. Inkább önmagát ironizálja. Dévai Balázs gótikus jelenség. Remek ritmusban jár gazdája után és kapja el kecsesen elejtegetett sétapálcáját. Összevetve mostani feudális ölebként hercege ritmusát fölvállaló peckes sétáját jelentőséggel terhes terítési némajátékával a Maladype-előadásban: ő a Bárka nagy gyalogló-szólistája. Szótlan magatartása beszédesebb a többség autista szószátyárságánál.

Parti Nóra szeme ragyog, miközben megharcol a hátulról rendezés szerint rivalizáló zenekarral. Parti - Dinnyés-vezényelte muzsikusok: 0 - 1. A tehetséges színész veszít. A zenekart lehet hallani. Parti később elmerül a koreográfiai guzmiban. A hullarablásnál visszatetsző, használt felmosórongyot cibálnak oszló tetemként. Szeme már nem ragyog, csak a sírfeltöréshez homlokára szakszerűn felszerelt bányászlámpa.

Kovalcsik Anikó számlájára írandóak a jelmezek. Csík György elmés felosztású, ódivatú díszletrendszerrel tagolta a szerelőcsarnok rideg színháztermét. Színes mintái takarékosan pompázók, mint stelázsi endlik. Áttörései, rejtekajtóinak sokasága mozgalmassá törik a teret. (A székek a bemutató estéjén a szokottnál is kényelmetlenebbek voltak).

Göttinger Pál rendezte az előadást. Ő felelős érte, hogy a szellemi virgoncság helyett csak a táncos leánykák virgonckodnak. Götttinger! Gott erhalte a zenekarból. Gott mit uns. Isten velünk.

A címben megnevezett Esterházy-alkalmazásban álló fő-zenemester szerencsére nemcsak halhatatlan muzsikus, de az előadásban jól hallható is. Dinnyés Dániel vezetésével a háttér tüllfüggönye mögött érzéki szépséggel, átélt tudással játszik - soroljuk fel név szerint - Mező Péter, Rácz József, Veér Csongor, Berán Gábor, Csoma Ágnes, Kondor Péter, Kántor Balázs, Ölveti Mátyás, Horváth Béla, Káli-Fonyódi Fruzsina, Jankó Attila, Bokor Pál, Bizják Gábor, Kovács Gergely, Tömösközi László, Tóth Lajos.

Hosszú névsor, de hosszú elismerést érdemelnek, és hálateli köszönetet. A rendelkezésre álló színlap titkolja, de berobban a színpadra és menten birtokba veszi egy dáma, egy díva, egy temperamentumos énekesnő. Ha nem tévedek a koloratúr Kolonits Klára foglalta el díszhelyét az előadásban, helyére énekelte a világot, igazat dalolt Joseph Haydn-nak a szomszédos Mozartból, majd zavartan távozott, ráébredve, mibe keveredett. Kolonits volt igazán a helyén. És a hangja is helyén szólt. Erős személyiség. Mutogatandó példány. Érettük járunk színházba.

Megosztás: