Visszahúznak a szagok és az illatok

by - 9:59:00

Harminc évvel ezelőttre, a ’80-as éve idejére, amikor még “diktatúra” volt, avagy már az se igazán. Három évtizeddel korábbra, amikor burjánzani kezdett bennünk a lázadozni akarás, mert akkor még ahhoz is volt kedvünk. Vissza oda, ahol már minden bukolikusan bomlott, rohadt az államgépezetben, ám akkor még senki se gondolta, hogy ilyen hamar kimúlik majd. Ide kanyarodunk vissza Dés Mihály Pesti barokk című prózájával, amit Kern András írt át színpadra, majd ezt a 20. század végi pesti szocreál atmoszférát Göttinger Pál rendezte kézzel tapintható valóság-látleletté a Belvárosi Színházban.

Ám a szövegből nem lett dramatizált színpadi mű, nem lett drámai konfliktusokon keresztül kibontakozó feloldás. Gyanítom, hogy messze nem is ez volt a cél. Helyette kaptunk egy pesti, hajdan volt nagypolgári lakásban – most tanácsi, örökölhető bérlemény – játszódó, és onnan szerteburjánzó történetet. A falakon gobelinek, olajképek, megsárgult falak – ablakok, melyeken bevilágítanak a nagykörút fényei (díszlet: Ondraschek Péter). Van itt külön fortélyokkal működő bojler, szomszéddal közös lichthóf. A Magyar Posta tulajdonában lévő piros színű, tárcsázós telefonkészülék, több tíz méteres, spéci kábellel és megannyi sorolhatatlanul sok ’80-as évekbeli relikvia. És persze zene, az is mind-mind ebből az időből.

Ez már önmagában egy olyan komplex korrajz, ami minden plusz színészi segédlet nélkül is mesél, mesél és mesél. Jobban mondva mesélődnek a tárgyak és az emlékek által a történeteink, onnan, harminc évvel ezelőttről. Ügyes húzás nosztalgiával megúszni a komolyabb atmoszférateremtés nehéz, fáradságos munkával felépítendő folyamatát – ám egy pillanatig sem szabályellenes. Mindenesetre kényelmes, biztonságos alap és kifutópálya ez egy olyan történethez, amelyben egy Nagymama (Kern András) és Jani, az ő unokája (Szabó Kimmel Tamás) játssza a főszerepet. A sajátjukat és a mi egykori, hajdan volt vagy talán azóta is tartó történetünket is.

A kilencvenhárom éves nagyi és a vele élő harmincas éveiben járó fiú unokája él ebben a teljes színpadnyi szobában, mint egy évtizedek során egymás mellett megöregedő házaspár. Szabó Kimmel Tamás “Szívemjei” és “Drágámjai” egy mély, tudattalan szimbiózis ösztönösen kiejtett megszólításai, melyek kézenfekvő természetességgel, azonnal megteremtenek egy világot és a kettőjük közti kapcsolat-minőséget. Jani mindeközben a leválni nem tudás gombolyagjából nem képes kitalálni. Nem komplexus ez nála, hanem normalitás, létállapot. Alapképlet, amihez minden mást is mér és igazít. Egyszerre szeretne tartós kapcsolatra törekedni Mónival (Bánfalvi Eszter) és learatni a gyümölcseit az ifjúkori kalandozásainak Évával (László Lili). Éva ugyanolyan szimbiózisban él Janival, mint amilyenben Jani a nagyszülővel. Grisnik Petra érzelmi stabilitás nélkül sodródik, biztos pontot keresve Janiban. Mindezekhez csak ráadás, hogy ezt nagy gyakorlattal, rutinszerűen képes tenni, hisz a Belügyminisztériumnak is dolgozik – mint “informátor”. Bánfalvi Eszter Mónija a megértésre és felnövésre vágyás és törekvés – ő Janinak egyben az érzelmileg megfáradt “Kapcsolata” – aki maga sem tudja, hogy az eszének vagy az érzelmeinek szavazzon-e elsőbbséget a nagyra nőt kamasszal szemben.


Persze ez a Pesti barokk nem arról nevezetes, hogy itt az érzelmek és kinek-kinek az emocionális élete oly kifogástalan rendezettséget mutatnak. Barokk ez: az érzelmek, az emberi kapcsolatok, a hivatalos és magán jellegű viszonyok egymásba átjáró, egymásból élő és egymásba áthajló, barokkosan pesti normalitása.

Az, amelyben mindenki a disszidáláson törte a fejét vagy épp az azzal járó beszervezés okozta dilemmán. Mészáros Máté belügyes tartótisztje tökéletes etalonja a Bacsó-filmből közénk lépett zsarolni, bratyizni és bizalmaskodó is kész titkosszolgálati alkalmazottnak.

Ahogy a darab színészei is több karaktert játszanak párhuzamoson, úgy ez a pesti, ’80-as évekbeli “barokk-világ” is pont ilyen párhuzamos. Mert nem tudjuk hol is végződik az egyik, és hol is kezdődik a másik “típusa” ennek a korszaknak. Élni és túlélni. Önmagunkat átmenteni és fennmaradni. És nem utolsósorban előrébb jutni, valamiféle egzisztenciát teremteni. Pont úgy, ahogy Mészáros Máté az egyik jelenetben még tartótiszt, a következőben már Ernő – Jani folyton csencselő testvére -, aki ugyanolyan gátlástalan, magától értetődő és szemberebbenés nélküli természetességgel lép át másokon, mint a titkosszolgálati tiszt.


Kern András magához ragadja – önkéntelenül – a kormányrudat, Szabó Kimmel Tamás karakterének, illetve a karakter kibontakozásának a kárára. Ezt lehet és kell is sajnálni. Viszont ha a hamisítatlan ’80-as évek létélményének megteremtése a cél, akkor ehhez – kár tagadni – Kern András játéka elengedhetetlen.

A Pesti barokk elsősorban létélményt ad, és csak ezt követően színházit. Egyszerre groteszk, szürreális és ezek által józanító is. Egyben a nagymama körül építkező érzelmi barokk is ez. Kern András gyűrűzteti ezt a barokkot, tökéletes védjegyét adva annak a múlt század végi kornak, melytől nem tudunk elszakadni. Nem, mert bőrünkbe, zsigereinkbe ivódott annak minden elharapott vagy kimondott szava, hümmögése, hanglejtése. Kern András igazi “Adáshibás” kakofóniát varázsol maga köré, ami a temető-látogatás jelenetében ér a zenitjére. Nevetünk és meghatódunk. Nem is annyira rajta, hanem magunkon, azon a ’80-as évekbelin. Azt persze fontos megjegyezni, hogy ebben a nagymama-játékban minden más karakter elveszik vagy legalábbis beszippantódik. Kern András magához ragadja – önkéntelenül – a kormányrudat, Szabó Kimmel Tamás karakterének, illetve a karakter kibontakozásának a kárára. Ezt lehet és kell is sajnálni. Viszont ha a hamisítatlan ’80-as évek létélményének megteremtése a cél, akkor ehhez – kár tagadni – Kern András játéka elengedhetetlen.


Jani a nagymamája halála után, kezében a viszontagságosan megszerzett útlevéllel, mégsem disszidál. Nem képes, nem tud és már nem is akar. Avagy akar, de nem tud, nem képes. Ahogy ez a dilemma sem csupán csak az övé ott és akkor, hanem a miénk is. A ’80-as években és most is – a “most mihez kezdjünk” patthelyzete. Valami visszahúz. Talán az emlékek, talán csak önmagunk. Göttinger Pál rendezése nem klasszikus színpadi művet állít elénk. Nehezebb feladatot adva így azoknak, akik akkor, ott, ebben a pesti, sajátos barokk-világban még nem éltek. Hisz különösebben erős dramaturgiai ívek sem segítenek itt minket a könnyebb magunkra ismerésben. Ám érezni a szagát és illatát egy kornak, amelyből inkább építkeznünk kellene, mintsem megkötöztetnünk magunkat általa.

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed