Az élet máshol van

A tárgymutatóban: , , , ,
Kőszeg - Egyvalami előzte meg A csemegepultos naplóját: a híre. És Ötvös András a tűzforró estében sem okozott csalódást. A Kőszegi Várszínház programja pedig úgyis könnyen rákopírozható egy csemegepult kínálatára. 

Pont tíz éve történt, hogy Máté Gábor akkor másodéves színművészetis osztálya kis időre Szombathelyre költözött. (Az első Máté Gábor-osztály törte az utat a Művészetek Háza összes termeiben Esterházy Péterrel és az Egy nővel, közben érkeztek más színészosztályok is.) 2005 nyarán Erdős Virág Biblia című első színpadi művéből jött létre egynyári előadás, osztályfőnöki rendezésben, Lőkös Ildikó dramaturgi közreműködésével. De talán a bemutató pillanatainál is élesebben megmaradt a kép, amint ülünk a Művészetek Háza teraszán, lebegve a Belsikátor fölött, és a tizenegy színművész-hallgató között Ötvös András viszi a prímet. Nyílt, közvetlen, szeretnivalóan pimasz. Nem volt mit csodálkozni azon sem, hogy hamar beírta magát a színházi világba: jobbnál jobb munkák, díjak, Krétakör, KoMa, aztán (vissza) a Katona József Színházba.
Magától értetődik, hogy ha egyszemélyes előadás készül Gerlóczy Márton 2009-es regényéből, A csemegepultos (egyes szám első személyben megírt) naplójából, senki más nem játszhatja el a néhány hónapig csemegepultost játszó ifjú írót, bizonyos Márczy Lajost (meg Jolit, meg a vásárlókat, meg Köntöst stb.), csakis Ötvös András, akinél mindig „van másik". (Az előadás egyik legszebben fölfénylő apró, dupla- vagy triplafenekű pillanata, amikor szerepe szerint azt mondja, hogy ő most csemegepultost játszik.) A Kultkikötő és az Orlai Produkció közösen hozta tető alá 2014-ben a csemegepultos-vállalkozást, amely azóta is díjakkal kikövezett diadalútját járja, így érkezett meg Kőszegre is.
A várszínházi stáb hűs ásványvizekkel rakja ki a lovagterembe vezető úton az ablakpárkányokat, a műsorfüzet praktikus legyező. És ha az este fél 9-kor is tomboló hőségben a kisördögnek van még ereje mocorogni, csak azért teszi, mert az alapműként szolgáló Gerlóczy-szövegből éppen a szeretnivalóság hiányzik, meg az önirónia. Miközben az „írás és/vagy élet" nagy témáját aprópénzre váltja, a fiatal szerző – pontosabban a regény narrátora – fölényesen osztja a világot, úgy mindenestül. A romkocsmákban időző bölcsész-, vagy művészlányokról például fölhúzott orral – és persze joggal – jegyzi meg, hogy „Kunderát olvasnak" (biztos azért, mert az élet máshol van). De azért róla muszáj megtudnunk, hogy a vásárcsarnokból hazatérve bekapcsolja a Mezzót. Ó, hát mi mást. És persze nem azért állt be a csemegepultba, mert szüksége van a pénzre, hanem azért, hogy íróként megmerítkezzen az életben, miközben a húsvásárnak nyilván magát az életet kell jelképeznie. Szerencsére a színházi előadás minőségét nem az alapszöveg minősége szabja meg, mindehhez Lőkös Ildikó dramaturg jól szeleteli, csontozza, csomagolja – teszi színházi fogyasztásra alkalmassá a regényt. És most úgyis a játék a lényeg. Hogy Ötvös András másfél órán át, nagy természetességgel képes fönntartani a figyelmet, miközben (a bábos Schneider Jankó felkészítő segítségével) eleven bábszínházat teremt a csemegepultban: a nagy és forgatható bűvöskockában (vagy óvodában, vagy őrült körhintában). Kezében átlényegül a parizer, a fölmosóbot, a törlőrongy; minden. Külön köszönet a dramaturgiának és Göttinger Pál rendezőnek, hogy nem az eredeti, lányregényes finálénál vágja el a történetet. Hanem ott, hogy „fölmondok". Ötvös András viszont még sokszor visszajön a tapsokért. Hol máshol? A színházban.

forrás: http://vaol.hu/



Ezeken az oldalakon nincsenek saját írások. Az itt megjelenő cikkek az internetről és más forrásokból összegyűlő anyagok. A forrást a bejegyzések végén lehet megtalálni.












Képek

Men of the Docks