Végtelenített halál

by - 14:46:00

Ellenfény, 2008. 02. 10.


Végtelenített halál
Erdős Virág: Madame Poe
Varga Anikó

Mielőtt a néző beülne az Erdős Virág legújabb drámájából rendezett előadásra, jó ha tudja, nem árt újraolvasni Edgar Allen Poe A Morgue utcai gyilkosság, a Marie Roget titokzatos eltűnése, Az áruló szív és Az Usher-ház vége című novelláit. Göttinger Pál rendezésében a Madame Poe akkor is követhető előadás, ha elmosódott olvasmányélményeinkre támaszkodunk, elég, ha felrémlik előttünk az orángután és a holló Poe szövegeinek gyilkos faunájából – de ez esetben kintebb kerülünk az árnyaltabb értelmezés élvezetéből.

Erdős utalásokkal átszőtt, nyelvjátékokra alapozó drámája ugyanis a novellák történeteinek apró részleteit is jelentésesen építi be saját anyagába. Lehet, hogy az újraolvasás diktatorikus feltétele a megértésnek, de gazdagabb összefüggések felfejtésével kárpótol, és a néző valóságos Dupinnek érezheti magát, hogy különböző alakok egymásra rétegzésének gesztusait képes megfejteni abból például, hogy a Marie Roget szerepében ágáló Gesler Lili a Morgue utcai Camilla L'Espanaye figurájának smaragd fülönfüggőjével ékesíti magát. Dupinként a néző más, az előadás által felvetett fontos kérdésekben is nyomoz: mit jelent a színházi megjelenítés számára egy (inter)textuális meghatározottságaival tüntető drámaszöveg, és mit jelent, ha a színpadot nem egyedi sorsokat felmutató, belső történéssel, lélekkel felruházott alakok serege özönli el, hanem idézetfigurák, akiknek nem jutott más, mint újraismételni saját, előre megírt történetüket. Amennyiben ezt teszik, meg tudnak-e halni az idézetlények, vagy örökké léteznek a szövegköziség képzeletbeli terében?

Göttinger a drámához találó teret álmodott a Sirály sötét pincéjének közepére: egy szobavázlatot, ami a bizonytalan körvonalú színpadon maga is színpad-metaforává válik. A leginkább matrac nélküli franciágyhoz hasonlító alkotmány alig lehet nagyobb hat négyzetméternél, és derékig érő szövetfalai áttekinthetővé teszik a benne zajló játékot. Minimális kellékkel, jelzésszerűen berendezett a szoba: a nézőtér felőli oldal egyik sarkában tükrös toalettasztal és szék, a másikban kisasztal látható, mögötte vetett ágy.

A két színésznő háttal ül egymásnak az előadás kezdetén: Gesler Lili fekete estélyiben piperézi magát a tükör előtt, a szürkésre sminkelt, karikás szemű Szoták Andrea hanyag neglizsében veti a kártyát a másik asztalnál. Mindkettejük előtt az (el)távozás ünnepi és kevésbé ünnepi, ám mindenképpen morbid pillanata: a lány halálos kimenetelű randevúhoz csinosítja magát, az anya életében ez a lefekvési ceremónia lenne az utolsó. A gond csak az, hogy Szoták nem akar ágyba bújni, hiába győzködi őt észérvekkel Gesler, hogy előre megszervezték a temetést, pár óra múlva küszöbön toporog a gyászoló rokonság. Szoták egyetlen lehetősége a halál pillanatának elodázására, ha sikerül otthonmarasztalni a lányt, és továbbszőni a párbeszéd fonalát.

A mesélés-beszélgetés és az anya-lány viszony sémája az előadás dramaturgiai alaphelyzete. Mivel a Madame Poe-nak nincs konkrét története, a színészi játék meghatározó eszköze is a beszéd. Gesler párhuzamosan meséli és játsza Marie-ként való sorsát: hörög és vergődik, mintha a kimondott szavak lennének a gyilkosai, akik letépik ékszereit, kést döfnek szívébe, folyóba dobják – és itt Gesler csobban egyet a vászonfal mögötti vödör vízben. A szavak erejét demonstráló szellemes jelenet a Morgue utcai orángután beszéd általi színre léptetése is: Gesler az ablakban áll, és közvetítve az állat közeledését „behozza” őt a szobába. Leírja az anyát széttrancsírozó állat mozdulatait, rámondja az ágyon heverő Szotákra a gyilkosságot. A Morgue utcai horrortörténet ezzel még nem teljes: miután „kiszenvedett”, Szoták magához ragadja a beszéd fonalát, hogy Camilla L'Espanaye-vá változtatva lányát viszontgyilkolja őt. És miközben folyik a maradást-indulást illető huzavona a két nő közt, újabb Poe-szereplők jelennek meg a színpadon: fekete fátyolban lebeg be Gesler, mint az Usher ház élve eltemetett asszonya, a férgek üzenetét hozza Szotáknak, felugrik az ágyra, Poe-verset idéz, szavai szárnyán „beröppen” a holló, és „megtelepszik” az ágyon.

Világos, hogy az ilyen jellegű leírás nem ragadhatja meg az előadást a maga teljességében, maga a leíró beszéd lehetetlenedik el, mivel a jelentések állandóan változásban, mozgásban vannak, és nem egy központi jelentés köré szerveződnek. Mondhatjuk, hogy Szoták nem akar meghalni, és Gesler meg akarja ölni az anyát, de ez csak a kettejük közti viszonyban megcsillanó értelmezési lehetőség. Egyáltalán: beszélhetünk-e szándékról és akaratról, ha idézetszereplőkként mindkettejük története meghatározott?

A metaforikusság a fertőzés logikájára épül, és magát a logikát is megfertőzi: a színpadi megjelenítés számtalan egymáshoz kapcsolódó fikciós szintet nyit meg, ezek közül egyik sem „valóságosabb” a másikhoz képest. Gesler kétszer is „meghal” az előadásban, és még mindig előtte a halál – az előadás vége azt az értelmezést sugallja, hogy a lány kilépve az ajtón elindul a tragikus végű sétára. Melyik halál lenne ezek közül az érvényesebb? Egyik sem: az előadás vége így nem beteljesíti, hanem függőben hagyja a végérvényes befejezés, az exitus ígéretét: nincs exit, nincs kijárat a történetből, az idézetek hálójából. Elsötétül a szín, Gesler mozdulatlanul áll az ajtóban, Szoták az ágyban fekszik paplana alatt. Minden újrakezdődhet egy másik este.

Persze az elmefuttatásokat gerjesztő lehetőségek tárháza nem feltétlenül menti meg a nézőt az unalomtól, a metaszínházi reflexivitásnak is megvan az a veszélye, hogy légüres térbe kerül, főként ha a rejtvényfejtés nem a játék intenzitásában megélt felismerésekből bomlik ki. Göttinger megoldandó feladatként kezeli Erdős drámáját, végigvezet egy szigorú és korrekt színpadi fordítást, amiben a szöveg és játék egymásra vonatkozása képes működtetni az effajta végtelenített logikázást (ha a néző is belead anyait-apait), de az előadásból hiányzik a felszabadult játékosság, az illusztrációtól való merészebb elrugaszkodás. Hiányérzettel távozunk, fárasztóan okos kis matekórát ültünk végig, a sulis emlékekhez a diákszínjátszós beütések is hozzásegítettek, még jó, hogy a Sirály pincéjéből van kijárat.

You May Also Like

0 Comments

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed