Interjú Orosz Dénessel a Jurányi honlapján
Filmrendezőként és forgatókönyvíróként hogyan cseppentél bele a színház világába?
Főiskolásként Göttinger Palival egymás melletti szobákban laktunk a kollégiumban. Szabó Borit, a Telefondoktor íróját később ismertem meg. Az egyik felolvasás után együtt kértek föl, hogy rendezzem meg a darabot. Mindig is volt egy ilyen vágyódásom a színház felé, ráadásul pont az első filmem, a Poligamy után voltam és belefért az időmbe, ezért nagy örömmel láttam neki a munkának. Imádtam a darabot: Bori szuperül írta meg, ráadásul a főhős figurája nagyon passzol Pali személyiségéhez.
Nem volt nehéz filmrendezőként egy színházi rendezőt instruálni?
Nem, mert régóta ismerem Palit és tudtam, hogy milyen képességei vannak. Emellett eléggé egy nyelvet beszélünk.
Milyen különbséget tapasztaltál a színházi és a filmes világ között?
A filmezés a legpénzigényesebb művészeti ág, ezért pontos terv és időbeosztás szükséges, ott nincs olyan – mint amit a színházi embereknél tapasztaltam – hogy „jó, majd visszahívlak”, aztán elfelejt keresni. Sokkal gyakorlatiasabb világ, mire eljutsz a forgatókönyv megvalósításáig, addigra már minden elemzésen túl kell lenni: a felvételkor kis túlzással szinte már csupán reprodukció történik. Ezzel szemben a színházban a próbák alatt folyamatosan váratlan impulzusok érnek.
A Madách Színház műsorra tűzte a Poligamy című filmedből készült musicalt: hogy jött a felkérés?
A Haction-tévésorozatban együtt dolgoztam Szente Vajkkal, akivel szóba került, hogy szerintem jó színdarab lenne a Poligamy-ból, és hogy vannak is ötleteim, miként lehetne a film dramaturgiai hibáit kijavítani. Vajk beszélt Szirtes Tamással, akinek nagyon megtetszett az ötlet, és azt javasolta, hogy legyen musical. Izgalmas volt színpadra írni a filmet, és látni a történet megszületését egy másik médiumban. A musicalváltozat persze sokkal harsányabb és színesebb-szagosabb lett – ez egy ilyen műfaj, ráadásul a nézők imádják, alig lehet rá jegyet kapni.
Most megint egy új oldaladat ismerhetjük meg: te is fellépsz március 10-én az Irodalmi stand-upon a Jurányiban. Kinek támadt ez az ötlete?
Nényei Pál kereste meg Litkai Gergelyt, hogy lenne egy olyan elképzelése, hogy írók stand-upolnak. Felhívtak, hogy van-e kedvem hozzá. A Coming out körüli hajcihőt épp most pihenem ki, úgyhogy belevágok.
Mi a véleményed a stand-up műfajáról?
Rendkívül gazdag műfaj, sok mindent ki lehet belőle hozni: képes nagyon kreatív és reflektált lenni. Jó volna, ha itthon is olyan színvonalas és sokféle lenne, mint mondjuk Angliában.
Hogyan készülsz?
Nem vagyok az az improvizálós fajta, úgyhogy biztos megírom előre a szöveget. Igazából úgy fogok nekiállni, mint egy forgatókönyvnek. Számomra ez egy izgalmas kaland: fogalmam sincs, milyen leszek, lehet, hogy belebukok, de legalább ezt is kipróbáltam (nevet.)
Antal Klaudia
forrás: http://juranyihaz.hu/