A Bárka sodródik a Tengeren
2009.03.03. 19:00 linanagy
"Egy folyton kóborló, helyét kereső tengerész; balesetben megvakult, de az italt meg nem vető bátyja; meg a hasonszőrű haverok. Karácsony van: whisky-vel, Guinness-szel, kártyával - vagyis mindennel, ami számukra fontos az életben. Az alkohol az egyetlen, ami még vigaszt nyújthat, aki ezt megtagadja, kirekesztetté válik. Sharky zárkózott, hallgatag ember, született vesztes. Amihez nyúl, elromlik, nem maradt már igazi remélnivalója. Sok mindenen túl van, az életet pusztán szükséges rosszként fogja fel, egészen addig a pillanatig, amíg fel nem merül annak a lehetősége, hogy elveszítheti. A lelkét. Aki pedig követeli: maga az ördög. És akkor bekopogtat maga az ördög."
Öt keserű sors foglalja keretbe a mai valóságot, egy olyan egész részeiként, ami leképezi az átlag társadalmat. Így amit, a színpadot körbeülve látunk, maga az élet. Conor McPherson különös hangulatú írása tragédia és komédia olyan összefonódása, ami zavarba hoz, az első pillanatban nevetnék, de aztán inkább mélységesen elszomorít az, amit láttat velem. Ezt a feszültséget Göttinger Pálnak sikerül a minimálisra szorítania, még a fő csomópontok sincsenek szakszerűen kimunkálva, megrendezve, az ördög második prédikációja pedig már annyira hatásvadász, hogy szinte fejlövésért kiált. Hogy miért van ok mégis megnézni és egyben szeretni az előadást? Mucsi Zoltán miatt, akinek játéka olyan erővel tartja a felszínen a hajót, hogy a legkegyetlenebb vihar, a rossz rendezés ellenére is hősiesen ellenáll, nem süllyed el. Richard általa életre kel, mint elesett, a legapróbb dolgokban is segítségre szoruló vak ember, akinek régi, minden balhéban nem csak benne levő, de vezető egyénisége, mint tengeren a vihar tör elő a legváratlanabb pillanatokban. Sharky (Ilyés Róbert) és Mr. Lockhart (Kálid Artúr) piagőzös elmélkedései életről és halálról nem kerülnek egy szintre ezzel a remek alakítással, így a darab is hullámzik, egy-egy pillanatra feleszmélünk a fáradt unalomból, de a pár sorban összefoglalható történés nem köti le a figyelmünket. A rendező nem hatol mélyebbre a whisky-Guinness-kártya hármasánál, az igazán mély gondolatok nem kerülnek felszínre, így nem csak az ördög keresi tovább lelki békéjét, de mi is.
Egyedi színház, remek repertoárral, kiváló rendezőkkel, annál is nagyszerűbb színészekkel kifog egy ekkora halat és rossz ember kezébe adja az irányítást. Pedig látszik, mindenki beletett mindent. Sebő Rózsa olyan otthonos miliőt teremtett, ami tökéletesen illeszkedik a darab hangulatához, koszos, kusza, sörösüvegek és dobozok hevernek mindenfelé és mégis otthonos, szinte belakják a szereplők. Ezt egészíti ki remekül a fények játéka, ami megmutatja, mennyi mindent el lehet rejteni, és ki lehet emelni ugyanazzal az apró fénycsóvával. A darabhoz kiadott Hajónapló, szórólap és gyufa nem csak korrekt, de nagyon mai, friss és igényes módja is a reklámozásnak. Korrekt csapatmunka, legközelebb remélem olyan bírót választanak, akinek irányítása alól nem folynak ki ennyire a dolgok és nem késztet a háborgó tenger mellett is alvásra, elsimítva a hullámokat.
forrás: http://crab.blog.hu/