Beszámoló a közönségtalálkozóról

DENNIS KELLY 

Közönségtalálkozó a Merlinben

„– Úgy beszélek, ahogy írok, sose fejezek be egy mondatot”– mondta viccesen Dennis Kelly, a vasárnap esti Love & Money megtekintése után. A felületes nézõ akár egyet is érthetne eme kijelentésével, de a figyelmes hallgató a bemutató utáni beszélgetésen többre is szert tehetett. Nevezetesen a darab mögött meghúzódó, egyetértésemet is kivívó mély gondolatokra. Az író kifejtette: a hit az egyik fõ eleme a darabnak. Mint fogalmazott: „régen az emberek számára volt a hit, volt mibõl kiindulni, mihez visszatérni, kapcsolódni, valahova tartozni. Aztán jött a politika és az ideológiák, sokan elvetették a hitet, vagy áthelyezték meggyõzõdésük középpontját a fentiekbe. Persze manapság sem elhanyagolható a politika hatalma, de mégsem az a mérvadó.” Ma már ezek is a múlt ködébe vesznek, sokan már ezt is elutasítják, „szabadságunk” kézhez kapásával együtt járt a pénz elõtérbe kerülése. „Mindent a pénz mozgat”. 

A Love & Money gyorsan, szinte észrevétlenül pótolta az ûrt az ideológiai útvesztõk, esetleges csalódások helyén. Most a pénz van a hit helyett. Azonban mi lesz a 21. század emberével, ha már a pénz sem lesz elég?(Láss csodát, egy ideje minden áldott nap hallhatod az oly baljós gazdasági világválság kifejezést.) „Ezért mindenki felelõs, csak vannak, akik másoknál jobban”.

Szülõhazájában mostanra érett nem kis problémává az eladósodás (jobban belegondolva: kis hazánkban is egyre alattomosabban üti fel fejét e gonosz szörnyecske, gondolatának aktualitása körülleng minket). Emberek ezrei szegényednek el világszerte, hiszen a hitelkártya (figyelem a hitelek felvétele legalább ilyen veszélyes) használat korlátlan szabadságot ad, de csak ideig-óráig… aztán igaz lesz a mondás: a szabadságban ismered fel korlátaidat. Valós példája, mégpedig, hogy egy angol valóság-showban, ami az adósokról szól, még meglepõbb volt. (Vajon mi mikor jutunk el a sztárocskák imitált dzsungellel folytatott túlélõharcától idáig?)

Az egyik szereplõ, egy 24 éves lány, 78.000 (!) font adósságot halmozott fel, de mindezért nem tud felmutatni semmit (se ház, se kocsi, se család). Csupán elszórta az amerikai „single” sorozatok jól ismertetett módszerével: drága éttermek, italok, taxik, és no persze a vásárlás. Nem vagyok én ellene, sõt… 

Az ember azonban attól is ember, hogy fel tudja mérni, meddig ér a takarója… ha már ez sem sikerül, akkor érti csak meg Dennis igazságát: az „áldozat” õ maga, a pénz rabszolgája, szinte vegetatív állapotban, örök mókuskerékben, hatalmas csapdában vergõdik. Ekkor már nagy a baj. Jess sem menekült, a nyomás felemésztette. 

Szerelme Daviddel szemünk láttára semmisül meg. Életét nem tudja tovább kezében tartani. Érzelmes, nagy pillanat. Vissza lehet-e fordítani a visszafordíthatatlant? 

Végletekbe esni sem tanácsos. Az élet robotjában megfásult, hangya módjára dolgozó, jó kis katona éppúgy pusztulásra ítéltetett, mint a pénzt görcsösen elkölteni akaró szenvedélybeteg. A kérdés csak az, ki meddig bírja. A szerencsésebbek kihúzzák addig, amíg már nem áll módjukban végiggondolni… Az arany középút megtalálása hosszútávon, (leendõ) unokáinkat szemünk elõtt látva, nem lehet megoldás. A szerzõ üzenete egyszerû és mégsem az: a pénzcentrikus világfelfogás maga rossz, nem szabad, hogy mindent a tõke irányítson. Milyen igaz: naponta hallhatjuk, nem David az egyetlen, aki gyilkol a pénz miatt… Mindenki felelõssége megváltoztatni világunkat, ne feledjük: a kis dolgokból lesznek a nagyok.

Ha megfogott e gondolat, közel áll hozzád, látnod kell a Love & Money-t!

A társulat kiváló, fiatal, tehetséges és valóban energikus. Nem kis bátorságra vall, ugyanakkor sikerüket is tükrözi a Székelyudvarhelyen tartott hét elõadás. A darab jelenetei eredetileg hat pályakezdõ rendezõnek készültek, késõbb állt össze Dennis Kelly számára egésszé. Mint mondta, a szöveg bármennyire töredezett lehet, ha az információ összetartja. Gyors fejszámolás után megállapította, most vasárnap látta harmadszor a Love & Money-t, a londoni, svájci elõadás után nálunk, Budapesten. Lényegében különbözik a három felfogás, de az erõs érzelmi töltésû pillanatok ugyanazok, a beszéd ritmusából következtetni lehet a cselekményre. A Nézõpontszínház elõadása – bevallása szerint –, különösen elnyerte tetszését. 

A közönségtalálkozó maroknyi, ámde meglehetõsen érdeklõdõ hallgatósága családias hangulatú, késõ éjszakába nyúló, felemelõ diskurzus részese lehetett. 

Köszönettel tartozunk a rendezõ: Göttinger Pál – humorban bõvelkedõ –, kreatív tolmácsolásának.

2008.12.02.

József Ingrid (1985) 

E-mail: jozsefingrid@freemail.hu

forrás: PR Herald