Tánc a borotva élén

Megtalálható-e az a pillanat, amikor végérvényesen visszafordíthatatlanná válik, hogy a házaspár nem szereti egymást? Amikortól az együttélés többé nem okoz semmilyen örömet, sőt, lassanként úttá válik a pokolba? Amikor a korábban észre sem vett gyengeségek, hibák egyszeriben felróni való bűnné válnak, a közös életért hozott áldozatok pedig immár nem egy értelmes, vágyott célhoz eljutás eszközeinek, hanem kidobott, vissza nem térő idő- és energiapocsékolásnak tűnnek?
A férj tanárember, írói ambíciókkal, a feleség fotólabor-vállalkozást üzemeltet. A közös, boldog jövőbe vetett hit miatt mindketten alkalmazkodtak egymáshoz. Ám amióta az asszony elvetélt, azóta megváltozott minden. A férj naplót vezet, aminek rabjává válik. A feleségnek elege lesz, el is költözik, de nem megy ez olyan könnyen. Férje minden pillanatban a nyomában van, egyetlen másodpercre nem engedi el feleségét. Egyikőjük menekül, másikuk nem akarja tudomásul venni a megváltoztathatatlant. A férj ámokfutásba kezd, a feleség kénytelen együtt élni a félelemmel. Ám bizonyos a bűnös-áldozat szereposztás? Szó sincs róla. A maga szempontjából nyilván mindenkinek igaza van. És nyilván, igazából senkinek sincs. Vagy csak részben. Talán.
Ez a szinte banális történet bárhol, bármikor, bárkivel megeshet. A mi esetünkben Ericnek és Carolynnak hívják a két főszereplőt, akik Angliában élnek. De élhetnének a felvilágosult – hm –, európai kultúrkörben akárhol másutt. Jellegzetes harmincasok. Úgy hiszik, életüknek van íve, tart valahonnét valahová. De a beszélgetés arról győz meg minket, hogy erről szó sincs. Amikor bekapcsolódunk Hamvai Kornél Pokol című drámájába, Carolyn már együtt él egy férfival, és most azért jön Erichez, hogy aláírassa vele a válási okiratot.
Eric lakásában vagyunk. Egy, a semmiből kiemelkedő, mindössze két négyzetméteres felemelt dobogó mint szoba, rajta a legszükségesebbek: egy modern, fehér pamlag, pizzásdobozok halma, irattartók a pamlag alatt, és egy cédélejátszó. A tapétafunkciójú függönyön próbababa-torzók. Lányok, fiúk vegyest. Eric a laptopján matat. Hozzánőtt, együvé vált vele: hiszen azon tárolja a naplót, amelyben mindent rögzített. Szó szerint mindent. Carolyn érkezik. Megszakad az idő, néha egy pár másodperces sötét sűríti a történéseket. Bár ez is csak látszat, hiszen az óra (amely egy ideig egy óra késéssel ugyan, de a valós időt mutatja), nem követi a kis ugrásokat.
Eric nem akarja aláírni az iratot, csak ha Carolyn megbocsát neki. De hogy tehetné ezt meg, ha ezzel magát köpné szembe? És elindul a valódi pokol: a szemrehányások, a pitiáner, szánalmas egymásra olvasások. Persze, kiderül, egyáltalán nem úgy volt, ahogy a másik látta. Felmerül bennünk a kérdés: hogyan szánhatták rá magukat az együttélésre, a házasságra, a gyerekvállalásra, ha egyszer ennyire nem is ismerik egymást? Remélem, Isten senkit nem sújt azzal, hogy a te gyereked lesz – vágja a nő a férfi szemébe. Talán a legdurvább mondat, amit ki lehet mondani, különösen attól, aki valaha szerette az embert. A nő tiltakozik: „Soha nem szerettelek”. A férfi bizonyítani akar, a naplójából a feleség tudta nélkül rögzített telefonbeszélgetést szed elő laptopjából, amely házasságuk múltjának élő panoptikumává válik. A nő megdöbben: hát mindent felvett a férfi? Eric előáll második kívánságával: aláírja a válást, ha utoljára szeretkeznek egyet, és nagy svunggal vetkőzni kezd. A pszichikai borotvaélen táncolás remek pillanatai. Megérkezik azonban a pizzásfiú (a „váratlan vendég” karakter tökéletesen betölti bohózati szerepkörét, másfél napos késéssel hozza a pizzát, miközben bizonygatja, hogy belefért a fél órába), és innen a feleség van nyeregben: lefekszik a fiúval, mondja, ha a pizzásfiú nézheti. Most ő kezd vetkőzni. A férj fölháborodik. Persze, így nem. Folytatódhat az egyre végletesebbé váló csiki-csuki, megy tovább a verkli, forog tovább a kerék, és egy ponton túl a még a férfi napjait zajongásával megkeserítő felső szomszéd is szerephez jut. Mi pedig nézzük – azt, amit mindennap magunk körül látunk.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgaelőadását rendező Göttinger Pál jó érzékkel, arányosan ritmizálja az előadást, ami annak ellenére, hogy tulajdonképpen egyetlen helyszínen játszódó párbeszéd, játékos, ötletes, fordulatos és színes. Értéke a rendezésnek, hogy nem afféle rögvalóság-drámaként tálalja a darabot, és a talán kissé öncélúnak ható cselekményfordulatokat kiegyenlítette az abszurd felé való elmozdulás ötletével. A Daróczi Sándor tervezte díszlet mellett a kontrasztos, a színekkel is tréfálkozó jelmez is találó. Az ifjú színészek pedig emlékezetesen oldják meg a náluk egy-másfél évtizeddel idősebb figurák jellemzését, érzik a bennük rejlő transzparenciát, és jó érzékük van Hamvai finom szövésű reális groteszkjéhez. Ötvös András szinte skizoidan sokszínű, de hiperaktivitásában beteg ember benyomását keltő Ericje, Sipos Vera a felelősséget magától eltoló, önsajnáló, öncsaló Carolynja egészen pontos kidolgozás, a páros „megérdemli egymást” minden értelmezési szinten. Zrínyi-Gál Vince felső szomszédja bár szinte végig ott van, a maga valójában csak a vége felé jelenik meg, roppant eleganciával hajlítva visszafordíthatatlanul a totális abszurd felé a cselekményt. Tóth-Simon Ferenc pedig a pizzafutár kis szerepében teljesít megbízhatóan.
A minimál, modern, groteszk tragikomédiát a végzős művészhallgatók a Merlin színpadán adják elő. Jelentős munka, akarat, kedv, együttgondolkodás és koncepció érezhető az előadáson, s ezek nem járnak eredmény nélkül. Tükröt mutatnak egy jelenségnek, egy-egy alkalommal szó szerint: Eric és Carolyn monológjai a néző szemébe nézve hangzanak el, a másik – akinek a történet szerint szól a szöveg – ezekben a súlyos percekben csak díszlet. A lényeg mi – a nézők – vagyunk. Hamvai darabja egészen remek éleslátással, élő, lüktető és valóságos monológokkal és dialógokkal írja le a valódi pokolhoz vezető utat, vázolja fel az egymás mellett élés minimális követelményeit nem teljesítő figurákat, és mutatja meg azokat a pontokat, ahol érzelmekkel helyrebillenthetőek lennének a dolgok. De azok nincsenek, nem rejlik az önzésen és a maszkon kívül semmi sem a szereplőkben. Nem hisznek egymásban, a morális tartalom odaveszett. Minden kirakat, minden virtuális (esetleg digitális retus), minden átértelmeződik. Ehhez a pokolhoz egyáltalán nem jószándékkal kikövezett út vezet. Ez valóban a semmi közepén áll és korszimbólummá duzzadva lángol.

Megosztás:
spacer

TÁRGYMUTATÓ

600 kilométer 100 guinness a csemegepultos naplója a gyáva a gyermek és a varázslat a haramiák a hülyéje a kék hajú lány a kéz a kis kéményseprő a köpeny alapítvány a magyar színházakért alba regia szimfonikus zenekar aldi női futógála aNNa anyám éhesnek tűnik aradi kamaraszínház aranytíz archívum arden az elvarázsolt disznó baal babel sound baja balatonboglár balatonfüred balfácánt vacsorára bálna bárka bencs villa bisb bivaly-szuflé bob herceg börtönrádió budaörs budapest improv show budapesti vonósok budoár kiállítás busz-színház caminus castel felice castel felice vizsga centrál cosí fan tutte cupido és a halál cv családi játszmák családi ünnep cseh tamás csíkszerda csoportterápia csukás-díj dankó rádió danubia zenekar debreceni tavaszi fesztivál deszka fesztivál díjak elismerések don juan dráma kortárs színházi találkozó due dunapart dunaújváros egri tavaszi fesztivál egy kiállítás rémei éhség élnek mint a disznók előadásszámok email english erkel erkel színház ernani érzékenyítő fesztivál esztergom europa cantat ezek mennek fellegek fiatal írók fidelio színházi est finito firkin fogság francia sanzonest friss hús furnitur füge gianni schicchi gödöllő gusztinak megjött az esze gyerekstúdió gyilkosok gyógyír északi szélre győr gyulai várszínház hajmeresztő halál hotel halastó hangoló harminchárom változat haydn-koponyára háromszögek hatok csoport hatszín teátrum hazug hetedik alabárdos hetedik mennyország hírek hírszerzők hol hoppart hrabal-vurstli humorfesztivál így tanultam meg vezetni imprójam imprómaraton in medias brass in memoriam cseh tamás interjú jak jászberény jegyek jó kérdés junior príma jurányi kaposvár katona képek kibelátó kicsi szívem kávéba pottyant kisfaludy színházi fesztivál kisvárda kmtg kolozsvár koma komárom kortárs drámafesztivál kórusok éjszakája kőszeg kritika kritikusdíj-átadó kuk kultkikötő kultúrfürdő kurátorok láthatatlan állomás leenane szépe leonardo lev&te limerick-bajnokság líra és epika london love and money love and money vizsga macskadémon madách színház madame poe mágnás miska magyar rádió magyar színház magyar színházi társaság manhattan short manna margó irodalmi fesztivál más olvasnivaló menház színpad merlin mikor mindenütt jó mindenütt nő miskolc mojo momentán monodráma fesztivál most fesztivál mozart-kommandó mozgófénykép mu múzeumok éjszakája művészetek palotája művészetek völgye nagykanizsa naptár nefelé nemzeti filharmonikusok nézőművészeti kft nézőpont színház nofilter nyílt nap nyíregyháza nyolc nő óbudai társaskör operabeavató operaház operajátszóház operamacera operettszínház orlai othello gyulaházán ők ördögkatlan örkény örkény vurstli pájinkás jános pannonhalma papp jános párkák patália pécs pécsi egyetem pesti barokk pesti magyar színiakadémia petőfi irodalmi múzeum placcc pokol portré postart poszt poznan pozsonyi piknik projekter rádió radnóti remény rendezők viadala rév fülöp rögvest russian indie film fesztival shots festival sinaia sly snowman soharóza sokszemközt somló cirqsz song-óra sopron stockholm susotázs szabadesés szeged székely-könyv szemes fesztivál szent imre szentendrei teátrum szép heléna szfe színházak éjszakája színházi törvény szívem szeret szkéné szombathely szöveg szputnyik hajózási társaság táblázat tárgymutató tartalom tatabánya telefondoktor temesvár tengeren tengeren (nyíregyháza) térkép terminál workhouse teszt thália the irish coffee thealter tilos rádió tivoli tóbiás és az angyal trefort színjátszó fesztivál váci dunakanyar színház vágánybenéző van egy határ városmajor vidéki színházak fesztiválja vidor fesztivál vigadó visszaszámláló volt egyszer egy ndk vonalhúzás zalaegerszegi kvártélyház zeneakadémia zichy major zsolnay negyed